FAREL, Guillaume (1489, Gap – 1565, Neuchatel): francia reformátor, a hitújítás francia-svájci irányzatának jelentős alakja. Párizs egyetemén humanista szellemben tanult teológiát és biblikumot, 1521-ben pedig Meaux lutheránus közösségéhez csatlakozott. Nézetei miatt Franciaországból menekülni kényszerülve Baselban ¤ J. Oekolampad, Strassburgban ¤ M. Bucer és ¤ W. Capito vendégszeretetét élvezte, az 1520-as évek végétől pedig a svájci francia városokban prédikált és felkereste az Alpok valdens közösségeit is. 1533-ban Genf városába ment, ahol győzelemre vitte a hitújítás eszméit és új egyházi rendtartást is készített. 1536-ban ő bírta rá ¤ Kálvint a Genfben való megtelepedésra, 1538-ban azonban rövid időre Kálvinhoz hasonlóan maga is a város elhagyására kényszerült. F. az 1540-es évek elején Kálvin munkatársaként néhány évig magában Genfben dolgozott. Kálvin dogmatikai és egyházszervezeti nézeteinek radikalizálódása miatt rövidesen elhidegültek egymástól és F. végleg távozott Genfből. Élete utolsó két évtizedében Metz és Neuchatel városában működött, ahol a svájci reformáció mérsékelt irányzata szellemében irányította a vallási életet, közben pedig egyszerre állt levelezésben és irodalmi vitában Kálvinnal és radikális tanítványaival, követőivel.

Fő művei: Sommaire, c'est une bréve déclaration d'aucuns lieux fort necessaires d'un chacun chrétien, Genf: 1534.; Du vrai usage de la croix de Jésus Christ, Genf: 1540. Irodalom: M. Kirchhofer: Das Leben W. F's 1-2., Zürich: 1831-33.; S. Delattre: G. F. Réformateur de la Suisse romande, Privas: 1931.; RGG. II.; LThK. IV.