FAGIUS, Paul /Büchkein/ (1504, Rheinzabern – 1549, Heidelberg): német protestáns teológus és hebraista, a reformáció korai szakaszának jelentős gondolkodója. Heidelberg egyetemén tanult, ahol ¤ M. Luther személyes hatására ¤ J. Brenz társaságában csatlakozott a hitújítás mozgalmához. Strassburgban ¤ W. Capito tanítványa volt a bibliai nyelvekben és a teológiában, 1527-től pedig Isny iskolamestereként és lelkészeként dolgozott. 1540-től Isnyben a neves zsidó tudós, ¤ Elias Levita tanította biblikumra és rabbinikus tudományokra, közben pedig F. a városban héber könyvek kiadására nyomdát állított fel. 1544-ben Heidelberg egyetemén lett az Ószövetség professzora, az 1546-os egyetemi reform egyik megszervezője. 1548-ban Strassburgban, ¤ M. Bucer munkatársaként érte az interim meghirdetése, amelyet élesen elutasított, a békesség megőrzése végett azonban 1549 tavaszán távozott a városból. Ekkor Angliába utazott, ahol a Cambridge egyetemén a héber nyelv tanárává nyert kinevezést, ám még ebben az esztendőben meghalt. F. a lutheránus teológia radikális, a svájci reformáció törekvéseihez közeledő irányzatához tartozott, műveiben azonban elsősorban nem dogmatikai kérdésekkel, hanem a héber és arám filológia problémáival, ószövetségi egzegézissel, az apokrif és a deuterokanonikus könyvek magyarázatával foglalkozott, közben pedig Elias Levita és más kortárs zsidó mesterek biblikus és nyelvészeti munkáit rendezte sajtó alá.

Fő művei: Sententiae vere elegantes piae, Isny: 1541.; Perousch, Isny: 1542.; Sepher Aemana, Isny: 1542.; Sententiae morales, Isny: 1542.; Compendaria Isagoge in linguarum Hebraeam, Konstanz: 1543.; Paraphrasis Onkeli Chaldaica, Strasburg: 1546. Irodalom: J. W. Feuerlin: Tentamen historicum de vita et meritis P. Fagii, Altdorf: 1736.; R. Raubenheimer: P. F. aus Rheinzabern. Sein Leben und Wirken als Reformator und Gelehrter, Roxheim: 1957.; RGG. II.; LThK. (HP)