FABRO, Cornelio (1911, Flumignano, - 1987, Udine,): olasz neotomista teológus és filozófus, római, milánói és perugiai egyetemi tanár, stigmatinus szerzetes. Pszichológiai, biológiai tanulmányokat is folytatott, az 50-es évektől pedig a modern ateizmus kutatásával foglalkozott. Az ¤ ortodox neotomizmus belső modernizációját szorgalmazó felfogását a Hittani Kongregáció, a II. Vatikáni Zsinatot előkészítő szakértői testület, majd a Nem-Hívők Titkársága munkatársaként is igyekezett érvényre juttatni. Az olasz katolikus szellemi életben az elsők között volt, akik a leuweni kör felfogásához és a ¤ transzcendentális neotomizmus nézeteihez közeledtek. A klasszikus tomista hagyomány fogalmait értelmező, de az egzisztencializmusra, a pszichologizmusra is kitekintő munkásságának központi témája ¤ Aquinói Tamás participáció- és okság-elméletének értelmezése, amelyet F. a platonikus és arisztoteliánus bölcselet szintéziseként írt le. Ontológiai felfogásának alapja a létaktus valóságteremtő természetének állítása volt, antropológiája ¤ K. Rahner felfogását követte, ateizmus-értelmezése pedig elsősorban az istentagadás lélektani motívumaira összpontosított. Filozófiatörténeti írásainak visszatérő témája volt ¤ Kierkegaard műveinek elemzése.

Fő művei: Participation et causalité selon S. Thomas d'Aquin, Nauwelaerts, Paris: 1961.; Introduzione all'ateismo moderno, PUG, Roma: 1964.; Introduzione a S. Tommaso, Vita e pensiero, Milano: 1983. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 2. (HP)