FABRICIUS, Theodor (1501, Anholt bei Bocholt – 1570, Zerbst): német reformátor, lutheránus teológus, a kibontakozó lutheránus ortodoxia és egység-teológia híve. Fiatalon cipésznek tanult, gyenge egészsége miatt azonban rövidesen felhagyott mesterségével. Ezt követően Köln és Wittenberg egyetemén tanult teológiát, 1527-ben Kölnbe visszatérve pedig határozottan kiállt a lutheránus reformáció eszméi mellett. 1529-ben Hessenbe menekült, ahol a helyi lutheránus fejedelem vette pártfogásába. 1531-től Kasselben volt diakónus, majd Allendorfban lelkipásztor. Amikor 1540-ben fejedelme kettős házassága ellen prédikált, hivatalát veszítette és három esztendőt börtönben töltött. 1543-ban Wittenbergbe ment, a következő évben pedig ¤ M. Luther pártfogásával Anhaltban Zerbst lelkésze és szuperintendense lett. Teológiai kérdésekben F. ¤ Ph. Melanchton követői közé tartozott; az interim kérdésében és az adiaphorista vitában is a philippiánusok engedékeny és békülékeny álláspontját képviselte. Nézetei miatt gyakran került ellentétbe Anhalt lelkészeivel, akik zömében a ¤ M. Flacius által hirdetett kriptolutheránus vélemény mellett álltak. F. kezdetttől közvetíteni igyekezett a szembenálló álláspontok között; 1551-ben Wittenbergben és Marburgban is fellépett a konzervatív magdeburgiak és a liberális nézetet képviselő wittenbergi és lipcsei teológusok kiegyezése érdekében, próbálkozása azonban elsősorban Flacius hajthatatlansága miatt kudarcot vallott. A nagyobb műveket nem alkotó, ám hitvitázóként, prédikátorként és egyházszervezőként is jelentősnek tartott F. a lutheranizmus végső konszolidációjának és a lutheránus ortodoxia kibontakozásának egyik fontos előkészítője volt.

Irodalom: RGG. I.; BBKL. I. (HP)