FABER, Johann (1487, Leutkirch – 1541, Bécs): osztrák katolikus teológus és kánonjogász, hitvitázó, egyházi író, egyházmegyés pap. Freiburg egyetemén humanista szellemben folytatott tanulmányai után több egyházi javadalom birtokosa; 1524-től I. Ferdinánd gyóntatója és tanácsadója, 1530-tól Bécs püspöke, fiatal éveiben ¤ Erasmus barátja, akitől leveleiben az egyházatyák tanulmányozására kapott buzdítást. F. a reformáció kibontakozása idején érdeklődő rokonszenvvel figyelte az egyház belső megújításának törekvéseit, amikor azonban 1520 után a hitújítás dogmatikai következményeivel is szembesült, élesen szembefordult ¤ M. Luther és követői mozgalmával és Ferdinándot is a hitújítók elleni fellépésre ösztönözte. F. műveinek zöme a reformátorok elleni szellemi fellépés terméke; homiletikus és polemikus munkáiban a mise, a szentségek hagyományos értelmezése mellett és a pápai tekintély védelmében szállt síkra. Traktátusok és vitairatok egész sorában bírálta Luther nézeteit, különösen pedig ezeknek a nézeteknek dogmatikai vonatkozásait, ¤ Zwingli reformátori működését és a kibontakozó anabaptista mozgalmat. Írásainak visszatérő témája volt a hitújítás és az európai hatalmi politika viszonyának elemzése és sokat foglalkozott a török fenyegetés elhárításának és a keresztények összefogásának szükségességével is. Ezekkel a műveivel F. a német hitvitázó teológia egyik korai képviselőjének tekinthető.

Fő művei: Malleus Hereticorum, sex libris ad Hadrianum VI summum pontificem, Köln: 1524.; Opuscula quaedam Joannis Fabri, Episcopi Viennensis 1-3., Leipzig: 1539. Opus adversus nova quaedam dogmata Martini Lutheri, Köln: 1552. (HP)