ESSENIUS, Andreas (1618, Assen – 1677, Utrecht) németalföldi kálvinista teológus, az ortodox kálvinizmus voetiánus irányzatának híve. Utrecht egyetemén ¤ G. Voetius keze alatt tanult teológiát, 1640-től pedig lelkészként szolgált. 1651-ben lett Utrechtben a teológia professzora, a konzervatív kriptokálvinizmus szenvedélyes szószólója. E. jelentős szerepet vállalt a szombat kötelező megünnepléséről kibontakozó vitában, amely az ortodoxia és a ¤ J. Coccejus és hívei által képviselt, Isten és az ember kapcsolatát a felek közötti szabad és önkéntes szövetségként értelmező föderálteológia erőpróbája volt. E. nagy apológiát írt az arminiánusok kegyelemtani felfogását elutasító utrechti zsinat döntéseinek védelmében és külön műben érvelt az ószövetségi törvényeknek a keresztény egyházban való változatlan érvényben maradása, ezzel a két szövetség közötti szerves teológiai folytonosság mellett. E. dogmatikai kézikönyvében és abból kivonatolt rövid hittani kompendiumában is az ortrodoxia tételeit fejtette ki, szigorúan ragaszkodva ¤ Kálvinnak a predestinációról és kegyelmi determinációról szóló nézeteihez, az emberi természet radikális megromlásának és a szabad akarat elenyésztének tételéhez és a holland kálvinizmus morális szigorúságának és puritanizmusának hagyományához. Számos kisebb teológiai vitairata mellett ő volt a voetiánus teológia első histórikusa is, aki élete alkonyán külön műben méltatta mestere teológiai nézeteinek jelentőségét.

Fő művei: Defensio consilii Theologici Ultrajectini de canonicatibus, vicariatibus sive de abusu bonorum ecclesiasticorum, Utrecht: 1658.; De perpetua moralitate decalogi adeoque specialius etiam Sabbati, Utrecht: 1658.; Systema theologiae dogmaticae 1-3., Utrecht: 1659.; Synopsis controversiarum, Utrecht: 1661.; Oratio funebris in obitum G. Voetii, Utrecht: 1677. Irodalom: RGG. II.; BBKL. I. (HP)