ENGELHARDT, Johann Georg Veit (1791, Neustadt an der Aisch – 1855, Erlangen): német lutheránus teológus, patrológus és egyháztörténész. Erlangen egyetemén tanult teológiát, rövid középiskolai tanári és lelkészi munka után pedig 1822-től ugyanott lett a teológia professzora. Évtizedeken keresztül tartott nagysikerű kurzusokat az ókeresztény egyház- és dogmatörténetről és a reformáció históriájáról, dogmatikai nézeteiben pedig az erlangeni iskola újlutheránus ortodoxiájának nézeteit vallotta. Írásaiban is zömében történeti kérdéseket tárgyalt: összefoglaló egyháztörténeti kézikönyve és a patrológia módszertanába bevezető írása mellett visszatérően foglalkoztatta ¤ Dionüsziosz Areopagitész neoplatonizmusa, Plótinosz nézeteihez való viszonya és a platonikus hagyománynak a középkori misztikában való továbbélése is. Kommentáros kiadást és fordítást készített az Areopagita és Plótinosz műveiből, a német történelemről és a reformáció koráról értekezve pedig jelentősen járult hozzá a Luther-filológia fejlődéséhez.

Fő művei: Dissertatio de Dionysio plotinizante, Erlangen: 1820.; Plotins Enneaden, Erlangen: 1820.; De origine scriptorum Areopagiticorum, Erlangen: 1823.; Leitfaden zu Verlesungen über Patristik, Erlangen: 1823.; Kirchengeschichtliche Abhandlungen, Erlangen: 1832.; Handbuch der Kirchengeschichte 1-4., Erlangen: 1833-34.; Richard von St. Victor und Johannes Ruysbroek, Erlangen. Irodalom: RGG. II.; BBKL. I. (HP)