EISENMENGER, Johann Andreas (1654, Mannheim – 1704, Heidelberg): német lutheránus orientalista, a modern tudományos igényű antiszemitizmus megteremtője. Heidelbergben tanult bibliai nyelveket, ezt követően pedig 1693-ig angliai és hollandiai tanulmányutak révén bővítette héber nyelvi ismereteit. Házitanítói és magántudósi foglalatosságai után 1700-ban nyert kinevezést Heidelberg egyetemére a keleti nyelvek professzoraként. E. két évtizeden keresztül dolgozott Entdecktes Judentum című művének kéziratán, amelyben a talmudi hagyománynak a kereszténységről ellenségesen vagy lenézően nyilatkozó anyagát gyűjtötte össze és erősen tendenciózus összeállítást készített a zsidó tradíció dogmatikai és morális tételeiből is. A gyakran tendenciózusan pontatlan fordításokat tartalmazó, a zsidó hagyományból önkényesen válogató antológia így összességében a keresztény zsidóellenesség felkeltését vagy alátámasztását szolgálta, korrekt forrásmunkának azonban aligha tekinthető. Az 1700-ban kiadott művet a császári adminisztráció a birodalom zsidó közösségeinek az abban foglalt rágalmak és hamisítások elleni tiltakozása miatt zár alá helyezte és forgalombahozatalát megtiltotta, maga E. pedig elete utolsó éveiben sikertelenül próbálkozott a terjesztési tilalom feloldását kieszközölni. 1705-től örökösei a porosz királynál interveniáltak, ám még az ő közbenjárása sem érte el a tilalom feloldását. Végül I. Frigyes 1711-ben saját költségén újranyomatta a munkát és annak példányai forgalomba kerültek, 1740-ben pedig az eredeti lenyomat példányainak zárlatát is feloldotta a birodalmi kultuszkormányzat. E. műve ezt követően került be a német szellemi élet vérkeringésébe és alapvető forrásává vált a későbbi teológiai-tudományos és ideológiai-politikai természetű antiszemita törekvéseknek.

Fő művei: Entdecktes Judentum oder gründlicher und wahrhafter Bericht...., Heidelberg: 1700. (1711.; 1740.). Irodalom: RGG. II.; LThK. III. (HP)