EISENGREIN, Martin (1535, Stuttgart – 1578, Ingolstadt): német konvertita katolikus teológus és hitvitázó. A lutheránus családból származó E. Tübingen, Ingolstadt és Bécs egyetemén tanult teológiát és az utóbbi egyetemen 1557-ben lett a természetbölcselet tanára. 1558-ban katolizált és újabb teológiai tanulmányokba kezdett, 1560-ban pedig Bécsbe kapott hitszónoki kinevezést kapott. Két évre rá Ingolstadtban lett lelkipásztor és a helyi egyetemen a teológia professzora, rövidesen pedig préposti kinevezést nyert. Ebben a minőségében részese volt azoknak a tárgyalásoknak is, amelyek a laikus kehely engedélyezéséről és a papi nőtlenség eltörléséről folytak Bécsben, a reformáció térhódításának megállítása érdekében. E. 1566-ban püspöki kinevezés megerősítése érdekében Rómában járt követségben, hazatérése után, 1570-ben pedig a bajor hercegi udvarban lett hitszónok. Innen rövidesen távozott és ekkor lett a németországi katolikus megújulás központjának számító Ingolstadt egyetemének fejedelmi biztosa, a bajor ellenreformáció egyik irányítója. E. jelentős hitszónok és hitvitázó, polemikus író volt és egyike azoknak a lelkiségi íróknak, akik jelentősen járultak hozzá a bajor és az osztrák katolicizmus magáratalálásához, a délnémet ellenreformációnak a tridenti zsinatot követő fordulata előkészítéséhez, amelynek munkájában E. már Canisius Szent Péter és a korai jezsuita missziók munkájára is támaszkodott.

Irodalom: DictThéolCath. IV.; LThK. III.; RGG. II. (HP)