EHRLE, Franz (1845, Mainz - 1934, Roma): német jezsuita szerzetes, filozófia- és teológiatörténész, a "római iskola" késői képviselője, a neotomista történeti kutatások kiemelkedő alakja, évtizedeken át a Vatikáni Könyvtár prefektusa, 1914-től bíboros. ¤ H. Denifle mellett szerkesztője volt az Archiv für Literatur- und Kirchengeschichte des Mittelalters című alapvető forrássorozatnak, amelyben maga is több kéziratos középkori munkát adott közre és jelentős tudományszervezői tevékenységet fejtett ki a kibontakozó skolasztikus mozgalom érdekében. E. a történeti kutatásokban nem ragaszkodott a szigorú neotomizmus vonalához: kiadásai révén elsőként hívta fel a figyelmet az ¤ Aquinói Szent Tamás kortársaként működő augusztiniánus gondolkodókra, később pedig a késői skolasztika és a nominalizmus idejéből származó műveket is közzétett illetve értelmezett. Történeti kutatásai mellett elvileg is értelmezni igyekezett az újskolasztika programját és az Aeterni patris enciklika útmutatását és azon a nézeten volt, hogy a skolasztikus gondolat a keresztény gondolkodás normatív, bár egyedül az ortodox tomizmusra le nem szűkíthető formája.

Fő művei: Die Scholastik und ihre Aufgaben in unserer Zeit, Herder, Freiburg: 1925. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1. Görföl - Kránitz. (HP)