ECKHART /Eckart, Eckehart, Meister Eckhart/ (1260, Hochheim bei Gotha – 1328, Köln vagy Avignon): német teológus és bölcselő, a középkori misztika klasszikusa, dominikánus szerzetes. Erfurtban lépett a dominikánus közösségbe, bölcseleti és teológiai tanulmányait pedig Kölnben és Párizsban végezte. 1293-tól Párizsban tanított, ezt követően pedig vezető rendi tisztségeket viselt Thüringiában. 1300-tól ismét Párizsban tanított, amit szászországi provinciálissá való megválasztása követett. 1310-től harmadszor is párizsi tanárság következett E. életében, az 1310-es évek derekától pedig Strassburgban élt és viselt rendi tisztségeket. Innen 1322-ben került a dominikánusok kölni főiskolájára, ahol az írásai és népnyelvű prédikációi miatt ellene indított inkvizíciós eljárásig, 1326-ig tanított. A vádak miatt a pápához fellebbező E. élete utolsó másfél esztendejét Avignonban, a pápai udvarban töltötte, ám még ügyének lezárása előtt, talán Avignonban, talán Kölnbe visszatérve meghalt. Így az őt elmarasztaló, tizenöt német beszédeiből kiragadott állítását eretneknek, tizeneggyet gyanúsnak mondó In agro dominico pápai bulla csak a halála utáni esztendőben került kiadásra, kizárólag a kölni egyháztartomány számára, így érdemben E. életét, de még az utókor általi – önmagában is ellentétes – megítélését sem befolyásolta. E. korai aszketikus írásainak fő tárgya az ember önmagáról való lemondása általi egyesülése Istennel. Párizsi tanári működése idején az isteni lét és az isteni megismerés metafizikájáról fejtette ki, erősen platónikus szellemben, de az arisztoteliánus racionalizmus eszköztárából is merítve, ¤ Aquinói Szent Tamás nézeteivel szembesítve a maga elgondolását. A tomista tételekkel való vita szellemében születtek meg bibliai kommentárjai is, amelyek egy dinamikus, Krisztus megtestesülésében kiteljesedő istenfogalomból bontakoztatják ki dogmatikai nézeteinek lényegét. Legvitatottabb, a középkori unio mystica gondolatát kifejtő tanítását E. német nyelvű beszédeiben fogalmazta meg. Ezek állítása szerint az emberi lélekben van egy olyan magasrendű lélekszikra (scintilla animae), amely képes az Istennel való közvetlen kapcsolatteremtésre; ebben a lelki tartományban valósul meg az ember istenfiúsága, amely az embert így szubsztanciálisan teszi azonossá a Fiúval, lényegében Istennel. Különös megbotránkozást keltett kortársai szemében az az állítása, amely Istent nem a léttel mondta azonosnak, hanem sajátos negatív teológiával létfelettiségét emelte ki. Isten nem lét, hanem gondolat, a szó platóni értelmében létesítő idea, amely létté formálódva a Fiút szüli és ez a folyamat bennünk, emberekben, a mi lelkünkben is szakadatlanul végbemegy, ha a megtérés és az ujjászületés folyamatában megleljük a Teremtőhöz vezető utat. Misztikus gondolataival E. iskolát teremtett: tanítványai közül ¤ Heinrich Seuse és ¤ Johannes Tauler a legjelentősebbek, de nézetei hatottak a későbbi német és németalföldi misztikára, sőt a reformáció szellemi előzményeire is, egyes gondolatai pedig a 19. századi romantikus vallásfilozófiában támadtak új életre.

Fő művei: Die rede der unterscheidunge; Quaestiones Parisienses; Opus tripartium; Opus quaestionum; Opus expositionum; Das Buch der göttlichen Tröstung; Paradisus anime intelligentis; E. M.'s lateinische Werke 1-6., Stuttgart: 1936.; Deutsche Werke 1-8.; Stuttgart: 1936. Magyarul: Beszédek, Budapest: 1986.; A Teremtés könyvének magyarázata, Budapest: 1992.; Útmutató beszédek, Budapest: 1993.; A nemes ember kereszténysége: öt prédikáció, Budapest: 1997.; Camelot. Tizenöt német beszéd, Budapest: 2000.; Intelmek és Tanító beszédek, Budapest: 2000.; Beszédek, Budapest: 2003. Irodalom: J. Ancelet - Hustache: Maitre Eckhart et la mystique rhénane, Paris: 1956.; W. Bange: Meister Eckharts Lehre vom göttlichen und geschöpflichen Sein, Limburg: 1937.; A. Dempf: Meister Eckhart. Eine Einführung in sein Werk, Leipzig: 1934.; M. A. Lücker: Meister Eckehart und die Devotio moderna, Leiden: 1950.; A misztika három csillaga. Eckhart - Suso - Teuler, Budapest: é.n.; DictThéolCath. IV.; LThK. III.; RGG. II.; BBKL. II.; Görföl - Kránitz. (HP)