DUVERGIER DE HAURANE, Jean Antoine /SAINT CYRAN/ (1581, Bayonne - 1643, Paris): francia katolikus teológus és egyházi író, egyházmegyés pap, a francia janzenisták első nemzedékének vezéralakja. Párizs és Leuwen egyetemén a bajanizmus és a korai gallikanizmus szellemében tanult teológiát és ekkor kötött szoros barátságon ¤ C. Jansen-nel, akivel közösen fogtak hozzá ¤ Szent Ágoston műveinek tanulmányozásához. Tanulmányaik végeztével Bayonne püspökének támogatásával mindketten javadalomhoz illetve tanári álláshoz jutottak és hozzákezdtek később janzenizmusnak nevezett kegyelemtani, morális és spirituális nézeteik terjesztéséhez. 1617-ben Jansen visszatért Leuwen-be, D. viszont mozgalmukat pártoló püspökök támogatásával Poitiers-ben kapott javadalmat, 1620-ban pedig Saint-Cyran-en-Brenne apátjának címét szerezte meg, amely a későbbiekben szerzői álneve gyanánt szolgált. 1622-től Párizsban élénk társasági életet él, Jansen-nel pedig gyakori levélváltások révén maradt annak haláláig kapcsolatban. D. körül Párizsban janzenista eszméket valló kör alakult és ekkor ismerkedett meg az Arnauld-családdal, főképpen ¤ A. Arnauld párizsi tanárral, a francia janzenisták későbbi vezetőjével. 1636-tól a janzenista kör szellemi központja Port-Royal kolostora lett, amelynek spirituális életét haláláig D. irányította. A janzenizmust felszámolni akaró Richelieu bíboros 1638-ban, Jansen halálának évében Vincennes börtönébe záratta, ahonnan csak röviddel halála előtt szabadult. D. aktivitása ezekben az években sem szünetelt; közreműködött Jansen művei, mindenekelőtt az "Augustinus" kiadásában, janzenista szellemű katekizmus kéziratán dolgozott, védőiratokat szerkesztett és irodalmi levelekben is kiállt a janzenista mozgalom igaza és igazhitűsége mellett. Művei közül már fiatalkori írásai között is szép számmal találunk jezsuita-ellenes vagy a gallikán autonómia mellett érvelő munkákat, D. és Jansen hatalmas levelezése pedig a janzenizmus története és tanítása szempontjából is forrásértékű. Egyik legjelentősebb műve mégis a Théologie familiere, amelyben népszerű formában foglalta össze - Ágostonra, Jansenre támaszkodva - a janzenista elveket, valamint "lelki leveleinek" halála után kiadott gyűjteménye, amely a janzenista mozgalom morális rigorizmusának szintézise.

Fő művei: Chapelet secret du tres Saint-Sacrement, Paris: 1632.; Théologie familiére, Paris: 1642.; Lettres chrétiennes et spirituelles, Paris: 1645.; Lettrés de Jansénius a Duvergier de Hauranne, Paris: 1654.; Ouvres 1-32., Lyon: 1679. Irodalom: A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981.; L. Kolakowski: Isten nem adósunk semmivel. Néhány megjegyzés Pascal hitéről és a janzenizmusról, Európa, Budapest: 2000. (HP)