DURKHEIM, Émile (1858, Épinal – 1917, Paris): elzászi zsidó születésű francia társadalomtudós, pedagógus és szociológus, a francia szociológia klasszikusa és a modern vallásszociológia egyik megteremtője. Filozófiát és társadalomtudományokat Párizsban, az École Normale Supérieure falai között tanult, ahol egyebek között ¤ N. D. Fustel de Coulange és E. Boutrou előadásait hallgatta. Egy németországi tanulmányutat követően 1887-ben a bordeaux-i egyetemre nyert kinevezést a pedagógia és a társadalomtudományok oktatására és 1896-ban alapította meg a saját munkáinak és tanítványai írásainak is teret adó Année sociologique folyóiratot. 1902-ben lett a párizsi egyetemen a pedagógia professzora, 1913-ban pedig számára alapították az egyetem szociológiai tanszékét, ahol élete utolsó, a francia sovinizmus és nacionalizmus melletti primitív kiállása által beárnyékolt éveiben tanított. A pályája jelentős részében pedagógiai, filozófiai, empírikus szociológiai és módszertani kérdésekkel is foglalkozó, szellemileg határozottan ateista elkötelezettségű D. az 1900-as évek elejétől kezdett el a vallási jelenségekkel foglalkozni. E munka eredménye volt jelentős – bár másodkézből származó – etnológiai anyaggal alátámasztott elemzése a vallási élet ősi, elemi formáiról. Nézete szerint az archaikus társadalmakban a vallás jelentette azt a szellemi keretet, amelyben a tudatos emberi tevékenység összegződött, ez a szellemi horizont pedig az animizmus és a totemizmus elemeiből és az arra épülő mágikus gyakorlatból épült fel. D. ebben a megközelítésben egy totemizmus – mágia – vallás fejlődési sort állított fel, magát a vallási valóságot pedig az ember ősi, fejlődő és változó tapasztalata a társadalmi cselekvéseket irányító elvének tekintette. Végső megfogalmazása szerint a vallás a társadalomban működő kultikus és morális közösség, amely radikálisan különbözik a mágia régi és a racionalitás modern világától.

Fő művei: Les regles de la methode sociologique, Paris: 1895.; Le suicide, Paris: 1895.; Les formes élémentaires de la vie religieuse, Paris: 1912. Magyarul: Az öngyilkosság, Budapest: 1967.; Az iskola szociológiai problémái, Budapest: 1974.; A társadalmi tények magyarázatához, Budapest: 1978.; A társadalmi munkamegosztásról, Budapest: 2001.; A vallási élet elemi formái, Budapest: 2003. Irodalom: L. Stephen: Emile Durkheim. His Life and Work, London: 1973.; Némedi Dénes: Durkheim. Tudás és társadalom, Budapest: 1996.; A vallástörténet klasszikusai. Szöveggyűjtemény (Szerk.: Simon R.), Budapest: 2003. (HP)