DUPERRON, Jacques-Davy (1556, St.-Lo – 1618, Batignolles): protestáns családból származó konvertita francia katolikus teológus és diplomata, egyházmegyés pap, 1604-től bíboros, egyházpolitikus, a barokk kontroverz-teológia jelentős képviselője. Tanulmányai során ismerkedett meg az egyházatyák és Aquinói Szent * Tamás írásaival és ezek hatására lett katolikussá majd papi pályára lépett. Mint jeles hitvitázó udvari körökben is megfordult és egyike volt azoknak, akik rábírták IV. Henriket a katolizálásra. 1691-től volt Evreux püspöke, 1606-tól Sens érseke, aki – különösen a katolikus szentségtan és a pápai egyházfőség védelmezőjeként – számos hitvitában játszott vezető szerepet. Bíborosi kinevezését követően tagja lett a De auxiliis Kongregációnak, amelynek munkájában a molinista felfogás védelmezőjeként lépett fel és ő vette rá V. Pál pápát a kegyelemtani viták berekesztésére. Élete utolsó éveiben a francia parlament és a Sorbonne jezsuita-ellenes támadásainak elhárításán és a Tridenti Zsinat döntéseinek franciaországi elfogadtatásán fáradozott, közben pedig a pápai hatalmat védelmezte a konciliarista és gallikán szellemű támadások ellenében. Művei összegyűjtött kiadása – a nevezetes "Perroniana" – első részében szentségtani írásai kaptak helyet, amelyek a közvetlen polémia mellett patrisztikus források és ekléziológiai meggondolások mozgósításával védelmezték a Tridentinum szentségtani felfogását. Művei második nagy csoportját egyházpolitikai, polemikus, dogmatikai és biblikus munkái jelentették, amelyekben a jezsuita teológusok nézeteihez közeli véleményt képviselt, de munkatársai számos beszédét, elmélkedését, irodalmi művét is sajtó alá rendezték.

Fő művei: Traité de sacrement de l'Eucharistie, Paris: 1601., Oeuvres complétes 1-2., Paris: 1620-22. Irodalom: A. Féret: Le cardinal Duperron, Paris: 1877. (HP)