DUHM, Bernhard (1847, Bingum bei Leer – 1928, Basel): német lutheránus teológus, biblikus, a vallástörténeti iskola képviselője. Tübingen egyetemén tanult teológiát, majd ugyanott volt az ószövetségi stúdiumok magántanára. 1885-ben kapott meghívást Basel egyetemére az ószövetségi szentírástudomány professzorává, közben pedig a helyi gimnáziumban a héber nyelvet is tanította. D. az ószövetségi stúdiumokban ¤ J. Wellhausen forráskritikai irányzatának volt a híve és követője, aki elsősorban a prófétai irodalom történetével és a prófétai könyvek forrásrétegeinek elemzésével szerzett hírnevet magának. A későbbi kutatás számára is jelentősnek bizonyultak Izajás könyvének történetéről és forrástörténetéről szóló megállapításai és az a tipológiája, amely az ószövetségi prófétaság jelenségének lényegében máig is érvényes, a vallástörténeti párhuzamokat alaposan elemző morfológiai leírása. Számos bibliai könyvhöz készített kommentárjaiban D. komoly szövegkritikai munkát végzett és jelentős mértékben járult hozzá a klasszikus héber metrika sajátosságainak feltárásához is.

Fő művei: Die zwölf Propheten, Basel: 1910.; Die Theologie der Propheten als Grundlage für die innere Entwicklungsgeschichte der israelitischen Religion, Basel: 1875.; Ziel und Methode der theologischen Wissenschaften, Basel: 1889.; Kosmologie und Religion, Basel: 1892.; Das Geheimniss in der Religion, Basel: 1896.; Entstehung des AT., Basel: 1897.; Das kommende Reich Gottes, Basel: 1910.; Israels Propheten, Basel: 1916. Irodalom: H.-J. Kraus: Geschichte der historisch-kritische Erforschung des AT von der Reformation bis zur Gegenwart, Neukirchener, Neukirchen-Vluyn: 1956.; RGG. II. (HP)