DUCHESNE, Louis Marie Olivier (1843, Saint-Servan-sur-Mer – 1922, Roma): francia katolikus teológus, régész, egyháztörténész és hagiográfus, a modernista mozgalomhoz közelálló gondolkodó, egyházmegyés pap. Rómában tanult ókeresztény egyház- és irodalomtörténetet, keresztény archeológiát, 1877-től pedig a párizsi Institut catholique egyháztörténeti tanszékét vezette. Tudományos munkájában főként az ókeresztény időkkel, a pápaság korai történetével, az egyház mártírjaira vonatkozó hagyomány vizsgálatával foglalkozott, merészen alkalmazva a történetkritikai szemlélet akkor még erősen vitatott, a modernista válság idején Róma által elmarasztalt eljárását. Művei hangvételét az Index Kongregáció már az 1880-as évek végén kifogásolta és a Vatikán gyanakvását csak fokozta, hogy a modernista válság idején elmarasztalt teológusok közül többen is az ő tanítványai voltak. 1888-tól tagja volt az Académie des inscriptions et des belles-lettres szervezetének, 1900-tól a Keresztény Régészet Kongresszusának, 1910-ben pedig az Académie francaise választotta tagjai sorába. 1895-től a római Francia Intézet élén állt és vezette azokat a munkacsoportokat, amelyek a Martyriologium romanum és a Breviarium romanum történeti részei revízióját végezték. A vele szemben felmerült gyanú ellenére D. nem volt a modernisták elmarasztalásának érintettje, főműve, összefoglaló egyháztörténeti munkája azonban 1912-ben indexre került. D. szinte valamennyi munkájában a régi egyház históriáját elemezte: így írt a karoling kor liturgiatörténetéről, a pápai állam korai históriájáról, a régi galliai egyházszervezetről és a 6. századi egyház életéről is.

Fő művei: Origines du culte chrétien. Etude sur la liturgie latine avant Charlemagne, Paris: 1889.; Les premiers temps de l'Etat Pontifical, Paris: 1898.; Histoire ancienne de l'Eglise 1-3., Paris: 1906-10.; L'Eglis au sixieme siecle, Paris: 1925. Irodalom: LThK. III. (HP)