DRUSIUS, Johannes /van den Driessche/ (1550, Oudenaarde – 1616, Franeker): németalföldi kálvinista teológus, biblikus és egzegéta, a remonstráns mozgalom híve. Édesanyja katolikus szellemben nevelte, ő azonban 1567-ben Angliába menekült protestáns apját követve Londonba ment. Cambridge egyetemén teológiát és biblikus nyelveket tanult, 1572-től pedig Oxfordban lett a keleti nyelvek professzora. 1576-ban tért vissza Németalföldre, ahol előbb Leiden, majd haláláig Franeker egyetemén tanított a héber és a keleti nyelvek tanáraként. Műveiben bibliai egzegézissel, héber grammatikával és összehasonlító keleti nyelvészettel egyaránt foglalkozott. 1600-ban állami felkérésre dolgozta ki az Ószövetség nehéz szöveghelyeinek magyarázatát, később pedig az Újszövetséghez is készített hasonló kommentárt és ezek az értelmezések a következő két évszázad protestáns bibliatudományában is nagy népszerűségnek örvendtek. Közben, már franekeri tartózkodása idején személyes barátja lett ¤ J. Arminius, a németalföldi remonstráns mozgalom vezetője, akinek nézeteivel a napi teológiai vitáktól magát általában távoltartó D. határozottan rokonszenvezett. Ennek és a kálvinista ortodoxia őt is érintő támadásainak volt köszönhető, hogy komoly tudományos tekintélye ellenére D. nem vehetett részt a hivatalosnak szánt holland bibliafordítás, a Staatenbijbel kidolgozásának munkálataiban, tudományos tevékenységét azonban haláláig zavartalanul folytathatta tovább.

Fő művei: Opera Omnia 1-10. (Ed. S. Amama), Arnhem-Amsterdam: 1622-36. Irodalom: L. Diestel: Geschichte des AT. in der christlichen Kirche, Tübingen: 1869.; RGG. II.; LThK. III. (HP)