DOUMERGUE, Emile (1844, Nimes – 1937, Montauban): francia kálvinista teológus és egyháztörténész, a 19. század végén kibontakozó ¤ Kálvin-reneszánsz és a kálvinista új-ortodoxia képviselője, a francia közéleti kálvinizmus vezető alakja. Genf és Montauban akadémiáján és több német egyetemen tanult teológiát és egyháztörténetet, 1880-tól pedig Montauban akadémiáján volt az egyháztörténelem professzora. Életműve legfontosabb részét igen alapos Kálvin-kutatásai jelentik, amelyekben Kálvin személyét és az ortodox kálvinizmus nézeteit igyekezett rehabilitálni a 19. század liberális törekvéseivel szemben. D. történeti kutatásai mellett élénken kivette a részét a korabeli teológiai irányzatok közötti vitából is; mint a Le Christianisme au XIXe siécle és a Foi et Vie folyóiratok munkatársa komoly szellemi küzdelmet folytatott a liberális hit-értelmezésekkel és azokkal a modernista nézetekkel szemben, amelyek az összehasonlító vallástudomány eszközeire támaszkodva igyekeztek realtivizálni a kereszténység fogalmát és annak tradicionális kálvinista értelmezését. Ebben a vitában D. különösen nagy jelentőséget tulajdonított a hagyományos protestáns ekkléziológia értékei megőrzésének, a hit végletesen individuális és szekuláris mivoltát hirdető szemlélet elutasításának. Különösen jelentős, Kálvin jelleméről írt kis munkája a modern protestáns hitvédelmi irodalom egyik legjelentősebb, dogmatikai, történeti és pszichológiai érveket egyaránt felvonultató műve.

Fő művei: Jean Calvin. Les hommes et les choses de son temps 1-7., Lausanne: 1899-1917.; La Geneve calviniste, Lausanne: 1921.; Les Etapes du Fidéisme, Basel: 1907.; Le caractere de Calvin, Genf: 1921. Magyarul: A keresztyén élet Kálvin szerint, Budapest: 1911.; Művészet és érzelem Kálvinnál és a kálvinizmusban, Budapest: 1922.; Kálvin jelleme, Budapest: 1922. Irodalom: RGG. II. (HP)