DOSZITHEÓSZ (1641, Arakhobe – 1707, Konstantinápoly): görög ortodox teológus, Jeruzsálem pátriárkája, a reformáció teológiai-szellemi hatásai elleni keleti egyházi törekvések jelentős alakja. 1657-től Konstantinápolyban végezte tanulmányait, diakónusi és papi szolgálatát. 1666-ban lett Kaiszareia metropolitája, 1669-ben jeruzsálemi pátriárka, ám ebben a minőségében 1688-tól haláláig Konstantinápolyban székelt. Főpapi működése során D. szembekerült a ¤ Kürillosz Lukarisz által korábban megfogalmazott kálvinista indíttatású reformtörekvésekkel, amelyeket egy 1672-es jeruzsálemi zsinaton korábbi egyházi állásfoglalásokra is támaszkodva igen határozottan elítélt és amelynek cáfolatára terjedelmes apologetikus iratot – Homologia Dosithéou – is készített. Egyházi, teológiai íróként amúgy is az apologetika, a hitvitázó irodalom volt D. igazi műfaja: számos, a hit tisztaságát már-már fanatikus hévvel védelmező munkájában támadta a katolikus egyházat, a reformáció hitágazatait, de a szakadár, nem-ortodox keleti keresztény közösségeket is és különös lendülettel cáfolta és utasította el a keleti egyházba is beszüremkedni próbáló kálvinista tantételeket. Egyházkormányzati munkájában ugyanakkor D. jelentős reformokat foganatosított, amelyek elsősorban a kolostorok és a szerzetesi élet és fegyelmi rend megújítására terjedtek ki. A pátriárka kora egyik legjelentősebb ortodox egyháztörténésze is volt, aki a kortárs nyugati, barokk egyháztörténetírás módszereire és eredményeire is reflektálva megírta a Jeruzsálemi Patriarkátus történetét.

Fő művei: Homologia Dosithéou (1672); J. Mesoloras: Die Symbolik der orthodoxen anatolischen Kirche, Münster: 1899.; Geschichte der Jerusalemer Patriarchen, Buchuresti: 1715. Irodalom: A. Palmieri: Dositeo, patriarca greco di Gerusalemme, Firenze: 1909.; K. R. A. Georgi: Die Confessio Dosithei (Jerusalem, 1672), Marburg: 1940.; RGG. II.; DictThéolCath. IV.; LThK. III. (HP)