DONNE, John (1571, Darby – 1631, London): angol költő, mélyen elkötelezett katolikus családból származó anglikán teológus és lelkipásztor, a protestáns vallási líra klasszikusa. Oxfordban és Cambridgeban bölcseletet, Londonban jogot tanult, ezt követően pedig katonáskodott és 1597-től magántitkárként arisztokrata családok alkalmazásában állt. 1601-ben elveszítette állását és a következő évtizedet állandó munka és patrónus nélkül, nagy szegénységben töltötte. 1611-ben egyházi szolgálatba lépett, négy évre rá pedig az anglikán egyház papjává szentelték. 1621-ben a Szent Pál székesegyház kanonoki stallumát nyerte el és élete utolsó éveiben I. Jakon és I. Károly angol királyok bizalmát is élvezve rendszeresen prédikált és a lelkipásztori munkában tevékenykedett. D. költői pályája korai szakaszában a világi, szerelmi líra mestereként lépett a nyilvánosság elé. Élete vallási fordulópontjának megfelelően 1607-től a hit élményének költői megformálása vált verseinek témájává, amelyekben az Istennel való személyes találkozás és a világi hívságoktól való megszabadulás lett a központi téma. Prózaíróként kezdetben erkölcsi kérdések tárgyalása majd a halál témája vonzotta, néhány értekezésében pedig kora katolikus vallásosságától igyekezett elhatárolódni. A hit dolgairól való töprengései szülték teológiai értekezéseinek és esszéinek sorozatát, amelynek leghíresebb darabját összegyűjtött elmélkedéseinek és ájtatosságainak gyűjteménye jelenti. Ebben a hit bölcsességével megáldott emberként mond véleményt a személyes lét nagy kérdéseiről. Élete utolsó két évtizedének legfontosabb irodalmi termését prédikációi jelentik, amelyekben ismét az élet értelme és a halál elviselésének élménye a fő téma.

Fő művei: Poems, London: 1633.; The Sermons of John Donne, 1-10., London: 1953-62. Irodalom: E. Gosse: The Life and Letters of John Donne, London: 1899.; BBKL. XVI. (HP)