DOMONKOS, Szent/Domingo Guzman/(1170, Calaruega – 1221, Bologna): hispániai teológus és hitszónok, a dominikánus rend alapítója. Teológiai tanulmányait Palenciában végezte, 1200 körül pedig az ágostonos kanonokrend kötelékébe lépett. A pogány kunok közötti térítés szándékával 1206-ban Rómába ment, ott azonban a dél-franciaországi kathar eretnekek közötti térítésre kapott megbizatást. A következő években az eretnekek között prédikált, 1215-ben pedig Toulouse-ban új, az eretnekek elleni küzdelmet és a prédiálást feladatának tekintő, a tudományok művelését hivatásának tekintő és szigorú szegénységben élő szerzetesi közösséget alapított, amelynek egyházi jóváhagyására az 1215-ös IV. Lateráni Zsinatot tette meg az első lépéseket. Az új, később róla elnevezett rendi közösség, a dominikánus rend (hivatalos nevén OP, Ordo Predicatorum, Prédikáló Testvérek rendje) 1217-ben kapott hivatalos római elismerést. A következő évben D. Rómába ment és hozzálátott az új közösség szervezetének egész Európára kiterjedő kiépítéséhez. 1220-ban Bolognában tartották meg irányítása alatt az első általános rendi káptalant, amit röviddel követően az Észak-Itáliában prédikációs körutat tévő D. Bolognában meghalt. Hitelesnek tekinthető beszédek és írások a rendalapítótól nem maradtak fenn; gondolatai életrajzának számos feldolgozása és az utána következő rendi elöljárók írásai alapján rekonstruálható. A rend kiépülése a következő években rendkívüli gyorsasággal folytatódott és tagjai a 13. század derekától már vezető szerepet játszottak az eretnekek elleni küzdelemben, a pogánymiszióban és a skolasztikus tudományosság világában. D. igen rövid idővel halála után, már 1234-ben az egyház szentjeinek sorába emelkedett.

Irodalom: Constantin de Orvieto: Vita D.; Bartolomaus von Trient: Vita D.; Dietrich von Apolda: Vita D.; Jordanus von Sachsen: De principiis ordinis praedicatorum; M. M. Rings: Der heilige D. Sein Leben und seine Ideale, Freiburg: 1920.; RGG. II.; LThK. III.; BBKL. I. (HP)