DÖDERLEIN, Johann Christoph (1754, Windsheim – 1792, Jena): német lutheránus teológus, a lutheránus ortodoxia neológ irányzatának a felvilágosodás eszméi felé tájékozódó képviselője. Altdorf egyetemén tanult teológiát és bibliai nyelveket, ezt követően pedig néhány évet szülővárosában lelkipásztori szolgálatban töltött. 1772-ben lett a teológia professzora Altdorf egyetemén, 1782-ben pedig Jéna egyetemére kapott meghívást. D. elsősorban ószövetségi egzegézissel és dogmatikával foglalkozott. Különösen jelentősnek bizonyultak Izajás könyvének szerzőségével és irodalmi egységével kapcsolatos kutatásai; ő fogalmazta meg elsőként a könyv második részével kapcsolatban a deutero-izajási szerzőség gondolatát. Ugyanakkor a történeti és forráskritika eljárását is alkalmazó D. nem osztotta a felvilágosodás szélsőséges racionalista bibliakritikájának álláspontját, amelyet főként az bizonyít, hogy az ellenzők oldalán vett részt a wolfenbütteli töredékek, H. S. Reimarus szellemi hagyatéka körül kibontakozó vitában és a maga biblikus racionalizmusát nem a természetfeletti történések tagadáságban, hanem a természetes állítások történeti hitelességének alapos vizsgálatában igyekezett érvényre juttatni. Dogmatikus teológusként D. már valamivel közelebb állt a felvilágosodás eszméihez, hiszen közvetíteni igyekezett a hagyományos szisztematikus teológia elvei és az új, a hit elveit morális bizonyosságokra redukálni kívánó szemlélet között. Saját művei mellett D. a neológ teológia és a felvilágosodás eszméi közötti szellemi átmenet ügyét szolgálta az 1780-tól megjelenő Theologische Bibliothek szerkesztőjeként is.

Fő művei: Jesaja, Jena: 1775.; Sprüche Salomons, Jena: 1778.; Antifragmente, Jena: 1779.; Institutio theologi christiani nostris temporibus accomodata, Jena: 1780. Irodalom: K. Aner: Die Theologie der Lessingzeit, Leipzig: 1929.; RGG. II. (HP)