DOBEREINER, Philipp (1535, Tirschenreuth – 1577, München): német katolikus teológus, hitvitázó, hagiográfiai és lelkiségi író, egyházmegyés pap. Teológiát és bölcseletet Ingolstadt és Párizs egyetemén tanult, 1561-től pedig különféle lelkipásztori beosztásokban Regensburgban és Friesingben dolgozott. 1570-ben Münchenbe került, ahol haláláig fejedelmi tanácsadóként és káptalani elöljáróként egyházkormányzati feladatokat látott el. Termékeny és sokoldalú teológiai íróként D. számos területen alkotott jelentős műveket. Hitvitázóként elsősorban a kálvinista reformáció nézeteivel polemizált, hagiográfusként pedig bajor szentek élettörténetét kutatta. Tevékenységének legfontosabb területét azonban lelkipásztori témák tárgyalása, a kortárs aszketikus és misztikus irodalom feldolgozása jelentette. Fordításai és átdolgozásai révén a német közönség az ő közvetítésével ismerkedett meg a spanyol és az itáliai spirituális irodalom java termésével. Így ő adta ki németül ¤ L. de Granada és ¤ L. Blosius spirituális írásait, de összeállított népszerű lelki tükröt, imakönyvet és a jámbor életre vezérlő kalauzt is. Fiatal éveiben a gyakorlati kereszténység elveinek kézikönyvszerű összefoglalásával is kísérletezett, élete utolsó éveiben pedig az elmélkedés és a lelkiismereti élet kérdései érdekelték. Írói és fordítói működése révén D. jelentős szerepet játszott a délnémet katolicizmus szellemi konszolidációjában és abban, hogy a katolikus vallási életnek a Tridenti Zsinat által kezdeményezett megújulása Bajorországban is megindulhatott.

Fő művei: Summa Christlicher unterweysung, Augsburg: 1558.; Des Sünders Spiegel, Dillingen: 1566.; Regel des geistlichen Lebens, Dillingen: 1569.; Der Kalvinisten Kehrab, München: 1570.; Memoriale Granatae. Das güldin Denckbüchkein 1-3., München: 1574-76.; Beichtform, Dillingen: 1584.; Guldine Schatzkammer, Dillingen: 1584. Irodalom: LThK. III.; BBKL. XVIII. (HP)