DIPPEL, Johann Konrad /Christianus Democritus/ (1673, Frankenstein bei Darmstadt – 1734, Wittgenstein): német lutheránus teológus, a radikális, szeparatista pietizmus képviselője. Giessen egyetemén a lutheránus ortodoxia szellemében tanult teológiát, házitanítói munkát vállalt és első írásaiban a kibontakozó pietista szemlélet ellen foglalt állást. Egyetemi karrier reményében az 1690-es évek derekán Strassburgba ment, várakozásában csalódva azonban orvosi és asztrológiai stúdiumokba kezdett. ¤ J. Spener írásai és ¤ G. Arnold ismretsége Giessenbe visszatérve alapvető szellemi fordulathoz vezettek; D. 1697-ben magáévá tette a korábban elutasított pietista eszméket és heves irodalmi küzdelmet kezdett a lutheránus ortodoxia ellen. Christianus Democritus álnéven kiadott pamflettjeiben újfajta pápizmussal, képmutatással vádolta meg a lutheránus ortodoxiát. Eljárás indult ellene, amelynek hatására Berlinbe költözött át, ahol egy alkimista laboratóriumot rendezett be. Az ekkor már Spenerrel személyes ismeretségbe is kerülő D. a következő években olyan, a felekezetek és hitvallások felett álló pietista programot fogalmazott meg, amely egyedül a kegyességet, a jámborságot tekintette az igaz (egyetemes) egyházhoz tartozás kritériumának. 1707-ben a pietizmus körüli viták közepette D. rövid fogságot is elszenvedett, ezt követően pedig Hollandiába települt át. 1711-ben Leidenben orvosi diplomát szerzett, a következő években pedig – pietista szellemű irodalmi tevékenységét is folytatva – Maarssenben praktizált. 1714-ben Altonába költözött, pietizmusának társadalomkritikai felhangjai miatt azonban 1719-ben életfogytiglani várfogságra ítélték. Bornholm szigeti fogságából szabadulva 1726-tól két évet Stockholmban töltött; orvosi praxist folytatott, az ortodoxia mellett a pietizmus hallei irányzatára is kiterjeszett bírálatai miatt azonban rövidesen innen is távozni kényszerült. Élete utolsó, Berleburgban töltött éveiben már a pietizmus túlhajtott közösségi spiritualitása és egyháziassága ellen is felemelte a szavát, de elutasította a Szentírásról és a megigazulásról szóló hagyományos lutheránus álláspontot is.

Fő művei: Papismus protestantium vapulans, Halle: 1698.; Wein und Öl in die Wunden des gestaupten Papsttums der Protestierenden, Halle: 1699.; Fatum fatuum, Halle: 1708.; Mikrokosmische Vorspiele des neuen Himmels und der neuen Erde, Halle: 1733. Irodalom: J. Ch. G. Ackermann: Das Leben J. K. D.s, Leipzig: 1781.; J. Wallmann: A pietizmus, Budapest: 2000.; RGG. II. (HP)