DIONYSUS CARTHUSIEN /Denys van Ryckel, Denys van Leeuwen/ (1402, Ryckel – 1471, Roermond): németalföldi skolasztikus teológus, karthauzi szerzetes, az utókor által adott megtisztelő nevén doctor ecstaticus. Köln egyetemén tanult bölcseletet és teológiát, 1424-től pedig a roermondi karthauzi közösségben élt. A tudományoknak és az írásnak élő ember lévén ritkán mozdult ki a szerzetesi közösségből: 1451-ben ¤ Nicolaus Cusanus kíséretében a Rajna-vidéken járt vizitációs körúton, 1466 és 1469 között pedig Herzogenbusch általa alapított kolostorát vezette priorként. Szerteágazó tudása, hatalmas, enciklopedikus életműve alapján a későbbiekben gyakran neveztékaz utolsó skolasztikusnak, aki egyszerre volt a keresztény platonizmus hagyományának folytatója, a devotio moderna spiritualitásának és misztikájának képviselője és az egyház belső reformjának elkötelezett híve. Teológiai műveiben egyebek között kommentálta ¤ Dionysius Areopagitész írásait és ¤ Petrus Lombardus Szentenciáskönyvét, de részletes magyarázatokat készített a Biblia szinte valamennyi könyvéhez is, amelyek sorából 1434-ből való zsoltárkommentárja a legjelentősebb. Szisztematikus írásai alapján, amelyek között teológiai és bölcseleti kompendiumot egyaránt találunk, D. erős fenntartásokkal viseltetett az arisztoteliánus-tomista skolasztikával szemben és saját véleményében inkább az augusztiniánus nézetekhez és ¤ Bonaventura felfogásához igazodott és a korában népszerű nominalista felfogást sem tette a magáévá. Misztikus-aszketikus íróként és népszerű hitszónokként D. a német és a flamand misztika hagyományát folytatta, aktuális, az egyház helyzetét elemző műveiben pedig lelki, fegyelmi és szervezeti reformokat sürgetett. Szerteágazó írói működése révén D. a késő-középkor egyik legtermékenyebb szerzője; közel kétszáz fennmaradt munkáinak száma, amelyek az összkiadásban 42 vaskos kötetet töltenek meg.

Fő művei: Summa fidei orthodoxae; Compendium theologicum; Compendium philosophicum; De ente et essentia; De doctrina et regulis vitae Cristianae; Opera Omnia 1-42. (M. Leone), Montreul-sur-mer - Tournai - Parkminster: 1896-1935. Irodalom: M. Loer: Vita Dionysii Cartus, Tournai: 1904.; F. Albers: Dyonysius de Kartuizer, Utrecht: 1897; W. Krogh-Tonning: Der letzte Scholastiker, Freiburg: 1904.; DictThéolCath. IV.; LThK. III.; RGG. II.; BBKL. I. (HP)