DIEKAMP, Franz (1864, Geldern – 1943, Münster): német katolikus teológus, egyházmegyés pap, rövid lelkipásztori működés után Münster egyetemén a patrológia, a dogmatörténet és az egyháztörténelem, 1906-tól a dogmatika tanára, az 1910-es években az egyetem rektora. D. a mérsékelten konzervatív neoskolasztikus szemléletű dogmatikusok második nemzedékéhez tartozott, aki a kor szokásainak megfelelően ¤ Aquinói Szent Tamás szövegeire támaszkodva, erősen spekulatív eszközökkel tárgyalta a katolikus tanítás témáit. Összefoglaló dogmatikai kézikönyvét kortársai az egyik legjelentősebbnek ítélték a 20. század elején megjelent szintézisek közül; népszerűségét az is igazolja, hogy a mű a II. Vatikáni Zsinatig számos kiadásban, több, tanítványai által átdolgozott változatban is megjelent. D. főleg fiatal éveiben számos ókeresztény dogmatörténeti munkát is megjelentetett: írt ¤ Nüsszai Szent Gergely istentanáról, az órigenista viták történetéről, a megtestesülés kérdését tárgyaló patrisztikus szövegekből pedig szövegmagyarázatokkal kísért antológiát állított össze. Tanári és tudományos ténykedése mellett D. jelentős tudományszervező munkát is végzett és alapító szerkesztője volt a Theologische Revue című újskolasztikus folyóiratnak.

Fő művei: Die Gotteslehre des heiligen Gregor von Nyssa, Münster: 1895.; Die origenistische Streitigkeiten im 6. Jahrhunderts, Münster: 1899.; Doctrina patrum de incarnatione verbi, Münster: 1907.; Katholische Dogmatik nach den Grundsatzen des heiligen Thomas 1-3., Münster: 1912-14. Irodalom: LThK. III. (HP)