DIAZ, Juan (1500 k., Cuenza – 1546, Neuburg an der Donau): spanyol lutheránus majd kálvinista gondolkodó, a korai protestantizmus vértanúja. Párizs egyetemén tanult teológiát és ekkor ismerkedett meg honfitársa, ¤ J. Enzinas közvetítésével ¤ M. Luther gondolataival, amelyek hatására csatlakozott a hitújítás mozgalmához. Néhány esztendős teológiai bizonytalanság után végül hátat fordított a lutheránus eszméknek és a reformáció svájci ágához csatlakozott. 1545-ben személyesen is felkereste Genfben ¤ Kálvint, majd Strassburgba ment, ahol ¤ M. Bucer vette pártfogásába. 1546-ban Bucer segítőjeként résztvett a regensburgi dispután, onnan pedig Neuburgba ment, ahol befejezte és kiadta a radikális kálvinizmus szellemében írt szisztematikus teológiai munkáját. Időközben Róma közismert eretnekként elfogatóparancsot adott ki ellene. Bátyja, Alonzo, aki a pápai törvényszék konzulenseként Rómában dolgozott, Németországba utazott, hogy öccsét a katolikus egyházba való visszatérésre bírja. D. elutasította testvére felszólítását, aki erre bérgyilkossal megölette. D. egyetlen jelentős munkája, dogmatikai szintézise alapján a szerző Bucer és ¤ H. Zwingli teológiai felfogásából, főképpen úrvacsora-tanából merített a legtöbbet, predestináció-felfogása pedig Kálvin később formába öntött nézeteit előlegezi.

Fő műve: Summa christianae religionis, Neuburg: 1546. Irodalom: RGG. II.; Th. Fliedner: Martyrer und anderer Glaubenszeugen der evangelischen Kirche II., Stuttgart: 1850. (HP)