DEZA, Diego (1444, Toro – 1523, Buenavista): spanyol katolikus teológus, a konzervatív tomista hagyomány képviselője, dominikánus szerzetes. D. Salamanca egyetemén tanult skolasztikus teológiát és bölcseletet és püspöki kinevezéséig, 1494-ig maga is ott volt a teológia professzora. Ezt követően Zamora, Salamanca, Jaén majd Palencia püspökévé, 1504-ben Sevilla érsekévé nyert kinevezést. Tomás de Torquemada halála után, 1498-ban főinkvizítorrá nevezték ki. Ebben a minőségében olyan kérlelhetetlen szigorral lépett fel, hogy 1506-ban Andalúziában népfelkelés robbant ki rémuralma ellen, amely tisztéről való lemondásra és a rendi kötelékbe való visszatérésre kényszerítette. A spanyol egyházban az 1510-es években ¤ F. G. Ximénez de Cisneros által végrehajtott humanista szellemű reformok következtében D. az egyházi életben már alig jutott szerephez; 1523-ban ugyan kinevezést nyert Toledo érsekévé és Spanyolország prímásává, székfoglalására azonban halála miatt nem kerülhetett sor. Viharos közszereplései mellett D. a korszak jelentős, a reformáció szellemével és a késői skolasztika nominalizmusával is élesen szembenálló teológusai közé tartozott; műveiben ¤ Aquinói Szent Tamás és a hagyományos tomista iskola szellemében ¤ Duns Scotus és a rá hivatkozó kortárs teológiai irányzatok nézeteivel szállt vitába.

Fő művei: Defensorium Sancti Thomae Aquinatis contra invectivas Matthiae Dorinck in replicationibus contra Paulum Burgensem super Bibliam, Sevilla: 1491.; Praelectiones novarum defensionum Sancti Thomae super 4,11 sententiae, Sevilla: 1517. Irodalom: A. Cotalero y Valledor: Fr. Diego Deza. Ensayo biográfico. Madrid: 1902. (HP)