DE WETTE, Wilhelm Martin Leberecht (1780, Ulla bei Weimar – 1849, Basel): német lutheránus teológus, biblikus és vallásbölcselő, a teológiai racionalizmus és a radikális bibliakritikai szemlélet képviselője. Jénában tanult teológiát, ahol ¤ J. J. Griesbach, ¤ J. Ph. Gabler és ¤ H. E. G. Paulus tanítványa volt. Jénában és Heidelbergben egzegézist tanított és ekkor ismerte meg J. Fr. Fries bölcseletét, amely későbbi vallásfilozófiai álláspontját alapvetően meghatározta. 1810-ben ¤ Fr. D. E. Schleiermacher felkérésére Berlin egyetemén l ett a biblikus tudományok tanára. Az 1819-es Kotzebue-gyilkosság után egy meggondolatlan magánlevele miatt III. Frigyes Vilmos porosz király eltávolíttatta Berlinből. D. Weimarba ment, rövid időre lelkipásztori állást vállalt, 1822-től azonban Basel egyetemén lett a teológia professzora, több tanévben is az egyetem rektora. D. az 1835-ös Leben Jesu vita előtti bibliakritikai iskola egyik legradikálisabb képviselője volt, aki a már kialakult racionalista hagyomány szellemében írta meg ó- és újszövetségi bevezetését, de foglalkozott a zsidó régiségekkel, a Zsoltárkönyv irodalomtörténetével és a szinoptikus evangéliumokkal is. Berlini tartózkodása utolsó éveitől a bibliai stúdiumokról a dogmatika, az erkölcsbölcselet és a vallásfilozófia felé fordult a figyelme; ezekről a témákról kiadott szisztematikus műveire a klasszikus német idealizmus, a korai romantika szemlélete és Fries lényegében eklektikus filozófiája is hatott. Egész életművét tekintve D. közvetíteni próbált kora teológiai irányzatai között; ennek köszönhető, hogy pietista ellenfelei racionalizmussal, racionalista riválisai pietista szimpátiákkal vádolták. Mint dogmatikus és vallásbölcselő mindenesetre azon fáradozott, hogy a vallási szükségletek világában összebékítse az érzület, a hit és az esztétikai életérzés szempontjait.

Fő művei: Kommentar über die Psalmen, Berlin: 1811.; Lehrbuch der hebraisch-jüdische Archeologie, Berlin: 1814.; Lehrbuch der historisch-kritischen Einleitung in die kanonischen und apokryphen Bücher des AT. Berlin: 1817.; Einleitung ins NT., Basel: 1826.; Lehrbuch der christlichen Dogmatik 1-2., Jena: 1813-16.; Über die Religion und Theologie, Berlin: 1815.; Über die Religion, ihr Wesen, ihre Erscheinungsformen und ihren Einfluss auf das Leben, Basel: 1827.; Christliche Sittenlehre 1-4., Leipzig: 1819-22. Irodalom: D. Schenk: W. M. L. De Wette, Schaffhausen: 1849.; W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik III., Tübingen: 1867.; RGG. II.; LThK. III.; BBKL. I. (HP)