DEUTINGER, Martin (1815, Langenpreising bei Erding – 1864, Bad Pfafers): német katolikus filozófus, teológus, esztéta és művészettörténész, egyházmegyés pap, a teológiai romantika képviselője, ¤ Schelling és ¤ Baader tanítványa, ¤ J. Görres barátja és körének tagja, két évtizeden át a müncheni egyetem tanára. Filozófiatörténeti munkáiban a romantika hitértelmezését igyekezett összhangba hozni a klasszikus német idealizmus szemléletével. Önmaga által pozitív filozófiának nevezett rendszere Schelling késői filozófiája nyomán haladt, ám élesen bírálta a kanti és a hegeli rendszerek kriticizmusát és racionalizmusát, ismeretelméleti nézeteiben pedig a filozófiai tudás és a vallásos hit harmóniája mellett érvelve Baader tradicionalizmusához közeli szellemi pozíciót foglalt el. Romantikus pályatársaihoz hasonlóan élesen elhatárolódott az újraéledő skolasztikus szemlélettől, élete utolsó éveiben pedig az ¤ E. Renan által képviselt liberális racionalizmussal és historicizmussal keveredett polémiába. Jelentős esztétikai, főképpen képzőművészetesztétikai munkásságot is kifejtett, kora elismert művészettörténészének számított és egyike volt a művészi igényű fényképezés úttörőinek.

Fő művei: Grundlinien einer positiven Philosophie als vorlaufiger Versuch einer Zürückführung aller Teile der Philosophie auf christlichen Prinzipien 1-7., Manz, Regensburg: 1843-53.; Der Geist der christlichen Überlieferung, Manz, Regensburg: 1851.; Renan und das Wunder, Kösel, München: 1864. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 2., Kösel, München: 1975.; Ch. Ph. Bd. 1. (HP)