DENCK, Hans (1495, Heybach bei Huglfing – 1527, Basel): német reformátor, a korai anabaptista mozgalom teológiai képviselője. Ingolstadt és Basel egyetemén tanult teológiát és itt lett barátja ¤ J. Oekolampad, akinek ajánlására 1523-ban Nürnbergben lett az ottani középiskola rektora. Itt ¤ Th. Müntzer eszméit kezdte hirdetni, ami miatt kiutasították a városból. Antitrinitárius eszméi miatt a következő esztendőkben több városból is elűzték; nem maradhatott sem Augsburgban, sem az ekkor már szellemileg ¤ M. Butzer által uralt Strassburgban. Womsba költözött, ahol ószövetségi fordításain dolgozott, 1527 elején viszont Baselba ment, ahol – radikális nézetei egy részét írásban is visszavonva – megbékélt Oekolampaddal, de röviddel ezután pestisben meghalt. D. kezdettől élesen szembenállt a lutheri megigazulástannal; vallotta az emberi szabad akarat meglétét és azt, hogy a hit nem más mint az ember szabad együttműködése a számára lényegében kifürkészhetetlen, de a Szentírás tanítása révén megérezhető isteni szándék. D. hirdette a tudatosan vállalt felnőttkeresztség fontosságát, elutasította az egyházi és világi hatalom minden formáját, a hívők ideális életállapotának pedig a hitben és a szeretetben szolidáris kisközösséget tekintette. Rövid és hányatott élete miatt D. kevés művet hagyott hátra, ám műveiből egy új, rajongó protestáns misztika körvonalai bontakoznak ki.

Fő művei: Ordnung Gottes und der Kreaturen Werk, Basel: 1526.; Von der wahren Liebe, Basel: 1527.; Widerruf, Basel: 1527.; Erklarung des Propheten Micha, Basel: 1531. Irodalom: A. M. Schwindt: H. D., ein Vorkampfer undogmatisches Christentums, Zürich: 1924.; Fr. L. Weis: The life, teachings and works of J. D., Strasbourg: 1924.; A. Coutts: H. D., humanist and heretic, Edinburgh: 1927.; RGG. II.; LThK. III.; Görföl - Kránitz. (HP)