DEDEKIND, Friedrich (1524, Neustadt am Rübenberg – 1598, Lüneburg): német humanista, lutheránus teológus, költő és író, a korai protestáns polemikus irodalom és a német irodalomtörténet jelentős alakja. Marburg egyetemén tanult teológiát és klasszikus nyelveket és ekkor születtek első, latin nyelvű költeményei és irodalmi hírnevét megalapozó szatírája, a Grobianus is. 1546-tól ¤ Ph. Melanchton tanítványaként Wittenberg egyetemén tanult tovább, 1553-tól pedig Hannover lelkészeként szolgált. 1576-ban Lüneburgban kapott lelkipásztori állást, közben pedig a mérsékelt lutheranizmus védelmében folyamatosan kivette a részét a ¤ M. Luther és Melanchton teológiai öröksége tárgyában kibontakozó, elsősorban az úrvacsora kérdése körül kavargó vitákból, a szélsőséges nézetektől azonban távol tartotta magát. D. legjelentősebb alkotása, a Grobianus a katolikus nézetek elleni polémia szellemében született irónikus költemény volt, amelyben a szerző egy képzeletbeli szent ember, egy korhely és részeges szemfényvesztő históriájában a katolikus egyház által megtestesített durvaságot, erkölcstelenséget és szellemi pallérozatlanságot, a gondolat és a nyelv durvaságát tűzte tollhegyre. A katolikusellenes polémia szándéka vezette D. drámaírói működését is, amelynek termékei erősen didaktikus, a katolikus hiedelem alsóbbrendűségét és a protestáns hit morális tisztaságát szembeállító művek voltak, de széles közönség olvasta a szerző Salamon bölcsességét költői alkotássá átformáló, a morális jámborságot dícsérő írását is.

Fő művei: Liber proverbiorum Solomonis, carmine versus..., Hannover: 1547.; Grobianus. De morum simplicitate, libri duo, Frankfurt: 1549.; Der christliche Ritter, Wolfenbüttel: 1576.; Papista conversus, Lüneburg: 1596. Magyarul: Gróbián verseinek magyar énekbe való fordítása (Csáktornyai Mátyás), Kolozsvár: 1592. Irodalom: BBKL. XX. (HP)