DAUB, Karl (1765, Kassel – 1836, Heidelberg): német lutheránus teológus, dogmatikus és valláspedagógus. Marburg egyetemén tanult filozófiát, filológiát és teológiát, majd ugyanott magántanárként ószövetségi egzegézist tanított és a kanti filozófiáról tartott komoly vitákat kiváltó előadásokat. 1795-től Heidelberg egyetemén lett a teológia tanára, ahol élete végéig dogmatikát és bibliai tárgyakat adott elő. D. szellemi fejlődése teljes egészében a klasszikus német filozófia befolyása alatt állt; első műveiben még a kanti észvallás fogalmi rendszerében értelmezte a teológia alapvető fogalmait, az 1810-es évektől kiadott dogmatikai írásaiban viszont már Schelling identitás-filozófiáját tekintette teológiája alkalmas fogalmi keretének. Különösen látványosan érvényesült ez a hatás a rossz problámájának megközelítésében, amikor is D. a rossz önálló ontológiai realitásának elismerésével Schelling misztikus dualizmusának dialektikájához került közel. Utolsó alkotói periódusában D. Hegel dialektikus modelljéhez igazította a maga hittani felfogását: az általa képviselt isteni önkinyilatkoztatás-fogalom a hegeli tézis-antitézis-szintézis gondolatmenetet ültette át a teológia nyelvére, a teljes keresztény tanítás lényegének pedig az isteneszmének a Szentháromság tanításában való kiteljesedését tekintette. D. sok tekintetben ¤ Ph. K. Marheineke rendszeréhez hasonló nézetei így az ortodox dogmatika spekulatív, bölcseleti újraépítésének kísérletét jelentették.

Fő művei: Lehrbuch der Katechetik, Heidelberg: 1801.; Theologumena, Heidelberg: 1806.; Einleitung in das Studium der christlichen Dogmatik, Heidelberg: 1810.; Die dogmatische Theologie jetztigen Zeit, Heidelberg: 1833.; D's philosophische und theologische Vorlesungen 1-7., Heidelberg: 1838-44. Irodalom: W. Hermann: Die spekulative Theologie in ihrer Entwicklung durch Daub, Berlin: 1847.; E. Hirsch: Karl Daub und die Krisis der spekulativen Theologie, Leipzig: 1943.; RGG. II.; Görföl - Kránitz. (HP)