CREMER, Hermann (1834, Unna – 1903, Greifswald): német lutheránus teológus és biblikus, a liberális teológia szélsőségeit bíráló, de a pietista hagyományi is elutasító greifswaldi iskola vezető alakja. Teológiai tanulmányait Halle és Tübingen egyetemén ¤ A. Tholuck és ¤ J. T. Beck tanítványaként végezte, ezt követően pedig lelkipásztorként szolgált Pomerániában. 1870-ben nyert kinevezést a teológia professzorává Greifswald egyetemére, ahol a következő évtizedekben iskolát teremtett és számos tanítványt nevelt. Tanári munkája mellett C. folyamatosan végzett lelkipásztori munkát, tisztségeket viselt az egyházkormányzatban és az egyházi közéletben és híve volt az egységes porosz államegyház megteremtésének is. Számos dogmatikai műve és biblikus teológiai szótára mellett elsősorban a páli megigazulástan és a korai egyház hitének fejlődése érdekelte és biblikus nézeteiben ¤ M. Kahler álláspontjához állt közel, ¤ A. v. Harnack híres Das Wesen des Christentums című művét, annak a korai egyházról kialakított képét pedig élesen elutasította. C. lapszerkesztőként, publicistaként, prédikátorként is jelentős munkát végzett, sokat foglalkozott az egyház szociális elkötelezettségének kérdésével és a teológiai gondolkodás neolutheránus szellemű megújítását szorgalmazva egyik előkészítője volt a német protestáns hittudomány liberális teológia utáni fordulatának.

Fő művei: Biblisch-theologisches Wörterbuch der neutestamentlichen Grazitat, Greifswald: 1867.; Theologische Prinzipienlehre, Greiswald: 1884.; Dogmatik. Handbuch der theologischen Wissenschaften, Leipzig: 1889.; Zum Kampf um das Apostolicum, Greifswald: 1892.; Die paulinische Rechtfertigungslehre, Leipzig: 1900.; Das Wesen des Christentums, Leipzig: 1902. Irodalom: H. Wittig: Das Gewissen in der Theologie H. C.s., Berlin: 1951.; RGG. I.; LThK. III. (HP)