CRANMER, Thomas (1489, Aslacton – 1556, Oxford): angol katolikus pap majd anglikán teológus és egyházpolitikus, Canterbury első szakadár érseke. Cambridge egyetemén tanult teológiát, pappá szentelték és 1523-ban maga is az egyetem professzorainak sorába lépett, közben pedig baráti körben ¤ D. Erasmus és a humanisták szellemében a Szentírás tanulmányozásába fogott és ekkor ismerkedett meg a kibontakozó reformáció eszméivel is. Személye akkor vált politikailag jelentőssé, amikor VIII. Henrik érveket keresett Katalin királynővel való házasságának felbontásához. C. az európai egyetemek és a biblikus szakértők véleményének kikérését javasolta a válás pápai engedélyeztetése érdekében és a cél elérése érdekében európai körutat tett. Ténykedése elismeréseképpen a király 1532-ben kinevezte Canterbury érsekévé. 1533-ban már ő eskette össze pápai engedély nélkül VIII. Henriket és Boleyn Annát, 1534-ben pedig támogatta az uralkodót az anglikán egyházszakadást jelentő Act of Supremacy kiadásában. A következő években C. óvatos lépéseket tett az immár anglikán egyház protestantizálása érdekében: bevezette ¤ M. Coverdale, majd ¤ W. Tyndale bibliafordításának használatát, feloldotta a cölibátus, megszüntette a magánmiséket és módosításokat eszközölt az eukarisztia liturgiájában. VI. Edward uralkodása idején C. nyiltan a reformáció mellé állt; kiadta a Boke of Common Prayer-t, az első hivatalos anglikán imakönyvet, majd azokat a hitvallási iratokat, amelyek már egyértelműen protestáns szellemet képviseltek és sok vonatkozásban a reformáció kálvini irányzatához közelítettek. Mária királynő trónralépése után röviddel C. börtönbe került, hosszú bírósági eljárás után pedig, amelyben eretnekség volt a vád, 1556-ban Oxfordban, nézetei visszavonása ellenére máglyán megégették.

Fő művei: The Remains of Thomas Cranmer 1-4., Oxford: 1883.; The Works of Thomas Cranmer 1-5., London: 1915.; Cranmer's Selected Writings, London: 1961. Irodalom: H. J. Tod: Life of Cranmer 1-2., London: 1831.; RGG. I.; LThK. III.; DictThéolCath. III. (HP)