CORVINUS, Antonius /Rabe/ (1501, Wartburg – 1553, Hannover): német reformátor, lutheránus teológus, fiatal éveiben cisztercita szerzetes. Rendi keretben, Lipcsében tanult teológiát, szerzett humanista műveltséget és ¤ M. Luther írásai hatására, 1523-ban csatlakozott a hitújítás mozgalmához. 1528-tól Goslar, a következő évtől Witzenhausen lelkészeként szolgált és aktív szerepet vállalt a reformáció alsó-szászországi elterjesztésében. Az 1530-as években ¤ Ph. Melanchton és ¤ M. Bucer társaságában részese volt a nürnbergi, wormsi, regensburgi disputáknak, közben pedig élénk szellemi küzdelmet folytatott a radikális spiritualisták és antitrinitáriusok ellen. Az 1540-es évek elején Hildesheim, Lippe és Braunschweig-Wolfenbüttel reformációját irányította, Calenberg-Göttingen hercegségben pedig, ahol szuperintendens volt, új egyházi rendtartást is készített. A korai lutheránus ortodoxia nézeteit valló C. 1548-ban az interim ellenzői közé tartozott és a katolikusoknak tett engedmények miatt tiltakozó szászországi lelkészek mozgalmát irányította. Megtorlásul 1549-ben császári katonák 1549-ben elfogták és Calenbergben bebörtönözték. Fogságából csak 1552-ben szabadult súlyos betegen, Hannoverbe visszavonulva pedig rövidesen meghalt. C. a lutheranizmus egységét kiindulópontjának tekintő műveinek zöme a katolikusok ellen írt vitairat vagy az interim elutasítását megfogalmazó pamflett, de kommentálta az ágostai hitvallást és közzétett egyházszervezeti és egyházfegyelmi kérdéseket tárgyaló munkákat is.

Fő művei: Ludus Sylvani Hessi in defectionem Georgii Wicelli ad Papistas, ("Postilla Corvini") Wittenberg: 1534.; Confutatio Augustani libri quem Interim vocant, Wittenberg: 1548. Irodalom: D. E. Baring: Leben des M. A. C., Hannover: 1749.; RGG. I.; LThK. III. (HP)