CORETH, Emerich (1919, Raab an der Thaya -): osztrák katolikus teológus és filozófus, filozófiatörténész, a ¤ transzcendentális neotomizmus képviselője, ¤ J. B. Lotz és ¤ J. de Vries tanítványa. Sokáig rendje pullachi főiskoláján, majd nyugalomba vonulásáig az innsbrucki egyetemen tanított és egyike volt azoknak, akik ¤ Marechal Kant-könyvére alapozva egy új katolikus metafizikai szintézis megalkotására tettek kísérletet. Első nagyobb munkájában - Metafizika, 1961 - a transzcendentális módszer alapján, a kérdezés lét- és ismeretelméleti struktúráit elemezve építi fel modern neotomista szintézisét. Metafizikájának kiindulópontja a kérdezés, mint ismeretelméleti kategória: minden ismerettárgy 'kérdezettsége', mint megismerő aktus transzcendentális alapja a 'kérdezhetőség', mint általános lehetőségi feltétel. Későbbi írásaiban C. M. Heidegger és ¤ K. Rahner hatása alatt - metafizikája antropológiai alapjait és hermeneutikai következményeit igyekezett megvilágítani. Több írásban foglalkozott Hegel és Marx filozófiai felfogásával, írt újkori filozófiatörténeti és fundamentálteológiai munkákat is, sőt szerzője és szerkesztője volt annak a történeti szintézisnek, amely (Ch. Ph.) a modern keresztény gondolkodás történetének máig talán legteljesebb feldolgozása.

Fő művei: Metaphysik, Tyrolia, Innsbruck: 1961.; Grundfragen der Hermeneutik, Tyrolia, Innsbruck: 1969.; Was ist der Mensch? Grundzüge einer philosophischen Anthropologie, Tyrolia, Innsbruck: 1973. Irodalom: Nyíri, 1973. (HP)