CONCINA, Daniello (1687, Clauzetto – 1756, Venezia): olasz katolikus teológus, hitvitázó és egyházi szónok, dominikánus szerzetes, a rend több itáliai konventjében a bölcselet és a teológia tanára, a barokk skolasztika képviselője. Korai írásaiban kontroverz-teológiai témákkal, Szent Domonkos és Szent Ferenc működésével foglalkozott, rövidesen azonban kora nagy teológiai vitái kerültek érdeklődése előterébe. Ennek megfelelően írt a probabilizmus és a rigorizmus közötti morálteológiai vitákról és egyike volt azoknak a dominikánus teológusoknak, akik a jezsuiták elleni, a korszellem szolgálatába szegődő, bár látszatra hagyomány- és értékvédő szellemi küzdelmet irányították. C. pápai tanácsadóként számos, az 1740-es évektől megjelenő pápai dokumentum megfogalmazásában működött közre és visszatérő teológiai témája volt a Nagyhét ünneplésével összefüggő kérdések tárgyalása. A "jezsuita teológiát", de a felvilágosodás szemléletét is élesen elutasító szemléletének összefoglalása a dogmatika és a morálteológia kérdéseit szisztematikus rendben tárgyaló munkája volt, amely éles vitákat váltott ki és egyik komoly ösztönzője volt a jezsuiták elleni közhangulat szításának. Ez a mű – a maga dogmatikai merevségével, morális probabiliorizmusával és rigorizmusával, rituális formalizmusával és konzervativizmusával – a szerző akarata ellenére is igen fontos állomása volt a barokk teológia hanyatlásának, a felvilágosodás eszméivel szembeni szellemi kapitulációjának.

Fő művei: Commentarius historico apologeticus, Venezia: 1736.; Storia del probabilismo e rigorismo, Venezia: 1743.; Theologia christiana dogmatico-moralis 1-12., Roma – Venezia: 1749-51. (HP)