COCHLAUS, Ioannes /Johannes Dobeneck/(1479, Wendelstein bei Schwabach – 1552, Breslau): német katolikus humanista, teológus, filozófus és hitvitázó, 1517-től egyházmegyés pap. Fiatal éveiben Köln és Nürnberg egyetemén tanult, majd W. Pirkheimer humanista körének tagjaként nevelőként és tanárként működött, tankönyveket írt és elsőként vezette be a földrajzi ismeretek oktatását a fiatalok képzésébe. 1519-től különféle egyházi javadalmaknak volt a birtokosa, közben pedig nagy energiával bekapcsolódott a kibontakozó reformáció körüli hitvitákba. 1520-ig, ¤ M. Luther kiközösítéséig némi rokonszenvvel figyelte a reformtörekvéseket, amikor azonban felismerte a kibontakozó egyházszakadás veszélyét, Luther ellen fordult. C. ettől az időtől – részben katolikus fejedelmek és főpapok képviseletében – rendre részt vett a reformáció ügyét tárgyaló birodalmi gyűléseken és fontosabb hitvitákon és katolikus részről egyik fő szereplője volt a Luther és tanítványai nézeteit tárgyaló irodalmi vitának. C. mintegy kétszáz művet, terjedelmesebb értekezéseket, pamfleteket, gúnyiratokat jelentetett meg a hitújítók elleni küzdelme során. Így már 1520-ban támadta Luthernek az egyházi rendről és az egyházi hierarchiáról vallottnézeteit, később pedig a pápai egyházfőség védelmében, a gyermekkeresztség, a szentségek valódisága vagy a kegyelem természete tárgyában is bírálta a reformátorok gondolatait. A vita későbbi szakaszában C. bírálta az Ágostai Hitvallást és ¤ Ph. Melanchton teológiáját, írt VIII. Henrik angol király ellen és irataiban ¤ Zwingli, ¤ Bucer, ¤ Bullinger, ¤ Ossiander ellen is fellépett. Élete utolsó éveiben egy nagy, befejezetlenül maradt kommentárban összefoglaló bírálatnak vetette alá Luther cselekedeteit és írásait, valamint megírta a huszita mozgalom történetét.

Fő művei: De Utroque Sacerdotio, Frankfurt: 1520.; De Gratia Sacramentorum, Frankfurt: 1522.; Historiae Hussitarum XII Libri, Breslau: 1549.; Commentaria de Actis et Scriptis M. Luther, Mainz, 1549. Irodalom: W. Otto: Johannes Cochlaus, Breslau: 1874.; F. Gess: Johannes Cochlaus, Berlin: 1898. (HP)