CHATEAUBRIAND, Francois-August-René vicomte de (1768, Saint-Malo - 1848, Parizs): francia író és politikus, laikus katolikus gondolkodó és publicista, a konzervatív eszmék és az ultramontán szemlélet képviselője, a francia katolikus romantika meghatározó alakja. Eredetileg katonatiszt volt és szolgált az ellenforradalom emigráns hadseregében, de már ekkor élénk érdeklődést mutatott az irodalom, a történelem, a vallás dolgai iránt. A restauráció éveiben fontos diplomáciai posztokat töltött be, majd külügyminiszter is volt, 1830 után viszont visszavonultságban, csak irodalmi működésének élt. Első elméleti igényű írása, az Essai sur les revolutions (1797) ¤ de Maistre és ¤ de Bonnald felfogásához hasonló szellemben, de némi Rousseau-hatást is mutatva ítélte el a forradalmat és a királyság megdöntését. 1798-ban szemlélete radikálisan vallásos fordulatot vett; ezt követően jelentette meg Le genie de christianisme című munkáját, amelyben a kereszténységnek az európai civilizációra gyakrolt hatását igyekezett rehabilitálni. Ettől kezdve elméleti írásaiban, de számos szépírói művében is a középkor idealizált képét igyekezett megrajzolni, a hitről, a kereszténységről kifejtett nézetei pedig egy élmény- és érzelem-központú vallásosságról tesznek tanúbizonyságot. Rousseau nyomán élete végéig lelkesedett a természetért és a természetes emberért, amelynek alakját a keresztény élményrend naív tisztaságában, a katolicizmus költői fennköltségében vélte megtalálni. Elkötelezett, konzervatív közéleti katolicizmusa és romantikus szenvedélye mellett a francia regényirodalomnak is meghatározó, hatalmas életművet megteremtő alakja volt.

Fő művei: Le Genie du christianisme, Paris: 1802.; Oeuvres completes, 1-12., Sainte-Beuve, Paris: 1856-61. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1. (HP)