CHARRON, Pierre (1541, Paris - 1603, Paris): francia katolikus jogász, teológus és filozófus, előbb ügyvéd, majd egyházmegyés pap, neves hitszónok és egyházi író, ¤ M. Montaigne barátja és szkepticizmusának teológiai képviselője, továbbgondolója, a francia felvilágosodás és az újkori racionalizmus személyes szándékai szerint feltétlenül egyházhű szellemi előkészítője. C. írásaiban a lehetőségekhez mérten távol tartotta magát kora nagy felekezeti és teológiai vitáitól és elsősorban a hit igazságának és igazolhatóságának kérdésével foglalkozott. A katolicizmus igazsága védelmében írott, az ateistákkal és a más hiten lévőkkel polemizáló munkájában az igaz istenismeretről azt állította, hogy az nem más, mint Istenről való tökéletes tudatlanságunk felismerése; a hívő meggyőződés lényege tehát a radikális szkepszis elfogadása, amelynek szellemében C. – ellenfelei részéről a szabadgondolkodás vádját is magára vonva – határozott ellenérzéseket táplált a korabeli teológia augusztiniánus és skolasztikus irányzataival szemben. Élete utolsó éveiben megjelent fő művében, a bölcsességről szóló értekezésben a következetes önismeretet tekintette az igazi tudás, a valódi bölcsesség alapjának. Egy ilyen önismeret megszerzésének első lépése az emberi gyengeségek és szenvedélyek felismerése, a bölcsességhez vezető további úton pedig a tudomány bizonytalanságait és az emberi előítéletek dogmatizmusát is le kell küzdeni. Az alázatos önismeret így utat nyit a becsületesség morális tökéletességének, amely tudománytól és vallástól is független és a gondolat szabadságán, a kételkedés radikalizmusán alapul. A kereszténység, a hit és az egyház elfogadása ezt a moralitást teszi teljessé, ám nélküle maga a vallás is pusztán üres formalizmus marad. C. számos beszédében és írásában szkepticizmusát a természetfeletti kinyilatkoztatás fogalmára is kiterjesztette, helyettesíteni próbálva azt a morális önépítés racionálisan felfogott, bizonyos értelemben már Descartes nézeteit előlegező folyamatával.

Fő művei: Les trois vérités, contre tous Athées, Idolatres, Juifs, Mahométans et Schismatiques, Paris: 1594.; Traité de la sagesse, Paris: 1601. Irodalom: J. B. Sabrié: De l'humanisme au rationalisme. Pierre Charron, Paris: 1913.; H. Buson: La pensée religieuse francaise de Charron a Pascal, Paris: 1933. (HP)