CHANTEPIE DE LA SAUSSAYE, Daniel (1818, Den Haag – 1874, Groningen): holland kálvinista teológus és lelkipásztor, a kálvinizmus etikai-hitvallásos irányzatának képviselője, a jelentős vallástörténész, ¤ P. D. Chantepie de la Saussaye édesapja. Groningen egyetemén tanult teológiát, ezt követően pedig Leeuwarden, Leiden és Rotterdam gyülekezeteiben szolgált lelkipásztorként, halála elött két esztendővel pedig Groningen egyetemére nyert tanári kinevezést. Teológiai munkáiban a kálvinizmus hitvallásos, a liberális teológia szemléletével szembeforduló újortodox értelmezését igyekezett kifejteni és különös jelentőséget tulajdonított egy, a kálvini elvekből levezetett normatív etika kidolgozásának, a teológia lényegét pedig nem a liberálisok által javasolt tudományosságban, hanem a hit bizonyosságában és tanúságtévő természetében fedezte fel. A korabeli holland egyház krízisét elemző írásaiban az állami gyámkodás ellen emelte fel a szavát és az elsők között figyelmezetetett a szakularizáció jelenségeinek sokasodására. Ch. hitszónokként is jelentős életművet hagyott hátra, amely fontos ösztönzője volt a későbbi neoortodox kálvinizmus hollandiai kibontakozásának

Fő művei: De nood der kerk, Rotterdam: 1859.; Gedachten over het wezen en de behoeften de kerk, Rotterdam: 1855.; La crise religieuse en Hollande, Rotterdam: 1860.; De crisis, Rotterdam: 1867.; Het Wezen der Theologie, Rotterdam: 1867.; De gebondenheid en de vrijheid der theologische wetenschap, Rotterdam: 1873. Irodalom: H. Bavinck: De theologie van Prof. D. C. de la S., Leiden: 1886.; RGG. I. (HP)