CASTRO PALAO, Fernando (1581, Leon - 1633, Medina): spanyol katolikus teológus és filozófus, jezsuita szerzetes, a barokk skolasztika és lelkiségi irodalom ismert képviselője. Valladolid egyetemén filozófiát, Compostellában morálist, Salamancában dogmatikát tanított, élete utolsó éveiben pedig a medinai rendi kollégium rektora, a spanyol inkvizíció szakértője és bírája volt. ¤ Aquinói Szent Tamás molinista szellemben átértelmezett rendszere alapján tanította a bölcselet és a hittudomány témáit, gondolkodói önállóságának fő terepe azonban a morálteológia világa volt. Népes hallgatóság előtt, nagy érdeklődést kiváltva a morális probabilizmus és az aprólékos kazuisztika elveinek megfelelően értelmezte az erkölcsi kérdések világát; előadásaiból született hétkötetes morális kézikönyve ¤ Liguori Szent Alfonz műveinek is egyik vezérfonalául szolgált. Elmélkedéseiből, meditációiból összeállított gyűjteménye csak halála után látott napvilágot; ebben az emberi halál és az örök élet, Jézus élete és az Isten - ember kapcsolat témái köré csoportosítja a barokk korszak spiritualitása számára legfontosabb vallási, lelki élményeket.

Fő művei: Opus morale 1-7., Lyon: 1631-51.; Manual del Cristiano de varias considerationes para el exercico santa de la oracion 1-3., Valladolid: 1633. (HP)