CASANATA, Girolamo (1620, Napoli – 1700, Roma): olasz katolikus teológus, egyházmegyés pap, 1673-tól bíboros, híres kézirat- és könyvgyűjtő, a barokk Róma szellemi életének jellegzetes alakja. Fiatal éveiben jogi tanulmányokat folytatott és világi pályára készült, papként azonban a pápai udvarba kerülve igen jelentős egyházi karriert futott be. Így a pápai állam fontos kormányzati tisztségeit viselte, majd Málta inkvizítoraként és a pápai bíróságok tagjaként dolgozott. 1660 után a Propaganda Fide és a Rítus Kongregáció konzultora, majd konklávé-marsall és a Szent Officium tagja lett, bíborosként pedig a Püspökök Kongregációját vezette és 1693-tól ő volt a Vatikáni Könyvtár prefektusa. Főpapi működése során – a barokk skolasztika dominikánus iskolájának eszméit képviselve – részese volt a quietizmus elleni eljárásnak, a gallikán törekvések elleni küzdelemnek, a jezsuiták és a domonkosok között kibontakozó rítus-vitának és főpapként is a dominikánusokhoz fűzte szoros barátság és szellemi kapcsolat. Ő maga eklektikus, középszerű teológiai író volt, könyvgyűjtőként és mecénásként azonban a barokk Róma egyik legjelentősebb személyiségének tekinthető. Ma is a Minerva-konvent által őrzött gyűjteményében – Bibliotheca Casanatense – csaknek 1200 ritka kéziratott – közötte görög, héber, sőt szamaritánus kódexeket – halmozott fel, könyvtára 25 000 kötetet számlált és komoly összegeket áldozott a Minerva-konvent könyvtárának bővítésére vagy a gyűjteményében lévő ritka kéziratoknak, egyeben közötti ¤ Aquinói Szent Tamás munkáinak kiadására.