CARPOV, Jakob (1699, Goslar – 1768, Weimar): német evangélikus teológus, a korai német felvilágosodás híve és a racionalizmus gondolati módszereinek egyik első hittudományi képviselője, a wolffiánus teológiai iskola jelentős alakja. Halle és Jéna egyetemén tanult teológiát, filozófiát és jogot, 1725-től pedig az utóbbi egyetemen ¤ Ch. Wolff szellemében maga is bölcseleti témákban adott elő. 1737-től Weimarban volt gimnáziumi filozófiatanártanár, később igazgató, de folyamatosan tanított teológiát és matematikát is. Az alapvető dogmatikai témák tárgyalása során C. a lutheránus ortodoxia konzervatív, a spirituális törekvéseket elutasító szellemi hagyományát képviselte, szemléletében és módszertanában azonban az új, felvilágosult és racionalista bölcselet eljárásához igyekezett igazodni. Így az első volt azoknak a teológusoknak a sorában, akik a hittételeket a matematikai állítások és bizonyítások analógiájára igyekeztek értelmezni és előadni. Élénk feltűnést keltő módon próbálkozott C. a Szentháromság racionalista értelmezésével és kidolgozott egy olyan bibliai üdv-ökonómiát is, amely az egzakt tudományok eljárásával próbálta egy spekulatív rendszer keretei között értelmezni Jézus alakját és tanítását. C. eljárása a lutheránus ortodoxia élénk tiltakozását váltotta ki és ez is oka lehetett annak, hogy élete utolsó két évtizedében egyre inkább tisztán matematikai és tudományelméleti témákkal foglalkozott és felhagyott a teológiai tárgyak oktatásával is.

Fő művei: Revelatum Trinitatis mysterium methodo demonstrativa propositum et vindicatum, Jena: 1735.; Oeconomia salutis Novi Testamenti seu Theologia revelata dogmatica methodo scientifica adornata 1-4., Quedlinburg: 1737-65. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik III., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie III., Jena: 1875.; RGG. I. (HP)