CAPPELLUS, Louis (1585, Saint-Elier sur Sedan – 1658, Saumur): francia kálvinista teológus és hebraista, a korai protestáns bibliakutatás jelentős alakja. Saumur kálvinista akadémiáján tanult, majd ugyanott volt 1613-tól a héber nyelv, 1626-tól a teológia professzora, több alkalommal az iskola rektora. C. tudományos ténykedésének fő területe az ószövetségi szövegtörténet, különösen a szentírási anyag punktációjának, vokalizációjának vizsgálata volt. A régi héber szövegváltozatok és a régi fordítások elemzése révén arra a következtetésre jutott, hogy tarthatatlan a bibliai szövegek egyszeri és változatlan, végleges keletkezésének feltételezése és az ószövetségi anyagnak a verbálinspiráció elvei szerinti értelmezése. Vizsgálatai során C. kimutatta, hogy a héber vokalizáció, a maszoretikus punktáció hosszú történeti fejlődés eredménye, amely csak a Kr. u. 6. században ért véget. Ebben a kérdésben egész élete során éles vitát folytatott ¤ J. Buxtorf felfogásával, aki a bibliai szöveg változatlanságának és szó szerinti tévedhetetlenségének gondolatát képviselte és azt a nézetet vallotta, hogy a magánhangzó-jelek Mózes idejétől részei az ószövetségi szövegnek, amelynek a fejlődése, változása legkésőbb Ezsdrás korában befejeződött. Közvetett formában C. már nem csupán az ószövetségi könyvek egyszeri megalkotásának folyamatát, de az iratokba foglalt tanítás örök és változatlan természetét is tagadta és a tanítás változásait nyelvtörténeti tényekként, a kinyilatkoztatás lényegét nem érintő eseményekként értékelte.

Fő művei: Critica sacra 1-6., Saumur: 1650.; Arcanum punctationis revelatum, Lyon: 1624.; Vindicae arcani punctationis, Lyon: 1689.; L. C. Commnetarii et Notae criticae in Vetus Testamentum, Lyon: 1689.; Diatriba de veris et antiquis Ebraeorum litteris, Saumur: 1645. Irodalom: E. A. Salvetat: Essai sur L. C., Strasbourg: 1870.; H.-J. Kraus: Geschichte der historisch-kritischen Erforschung des Alten Testaments, Neukirchner, Vluyn: 1956.; RGG. I.; LThK. II.