CANDIDUS, Pantaleon (1540, Ybbs – 1608, Zweibrücken): ausztriai születésű lutheránus, később kálvinista teológus. Alig tíz évesen protestáns iskolamesterével együtt a katolikus hatóságok börtönbe vetették, szabadulása után pedig két éven át Magyarországon, a felsőmagyarországi bányavárosokban bujkált. 1557-ben Németországba, Zweibrückenbe került, ahol a helyi herceg vette pártfogásába. 1558-tól a hercegi gyermekek nevelőjeként dolgozott, közben pedig teológiát és bölcseletet tanult Wittenberg egyetemén, ahol ¤ Ph. Melanchton és ¤ G. Major növendéke volt. Ezt Meisenheimben és Zweibrückenben töltött lelkipásztori szolgálat követte, 1571-ben pedig Zweibrücken szuperintendense lett. A lutheranizmus philippiánus irányzatához húzó fejedelme nyomására 1576-ban aláirta a torgaui egységformulát, de kezdettől ellenszenvvel figyelte a lutheránus egységtörekvéseket és az ubiquitas-vitában megfogalmazott véleményeket. Amikor 1580-ban új, a reformáció kálvini irányzatával rokonszenvező fejedelem került Zweibrücken élére, C. is nyiltan szakított korábbi lutheránus elkötelezettségével és hozzálátott a hercegség kálvinista hitvallásra való áttérítéséhez, a helyi kálvinista egyház megszervezéséhez. Legjelentősebb írásaiban C. elsősorban krisztológiai kérdésekkel foglalkozott és rövid, népszerű katekizmusban foglalta össze kálvinizmusának tételeit, a régi teológusoknak a reformokat támogató véleményéből pedig terjedelmes kompendiumot állított össze.

Fő művei: Catechesis doctrinae christianae carmine reddita, Wittenberg: 1564.; Loci theologici, Basel: 1570.; Christliche und nothwendige Erklarung des Catechismi aus Gottes Wort, Genf: 1588. Irodalom: RGG. I.; LThK. II. (HP)