CALOV, Abraham /Kalau/ (1612, Mohrungen – 1686, Wittenberg): német lutheránus teológus, az ortodox lutheranizmus 17. századi fő képviselője. Königsbergben és Rostockban tanult, Danzigban volt lelkipásztor, 1650-től pedig a wittenbergi egyetemen tanított teológiát. A kortársai által 'lutheránus pápának' emlegetett C. volt a 17. század legjelentősebb protestáns dogmatikus és polemikus teológusa, aki ¤ Ph. Melanchton és ¤ A. Hunnius analitikus módszerű racionális hittanára és ¤ J. Gerhard korábbi dogmatikai szintézisére támaszkodva az ortodox lutheranizmus szellemében olyan egységes és normatív hitrendszer kidolgozására törekedett, amely egyszerre épít a Biblia szó szerinti sugalmazottságára és a hit bölcseleti úton való megalapozhatóságának feltételezésére. Így az általa kidolgozott theologia positiva már-már a középkori skolasztikus logika szigorúságával, tételről tételre haladva fejti ki és bizonyítja a lutheránus tanításnak a megváltás, a megigazulás és a megdicsőülés fogalmaira építő rendszerét. A lutheranizmus egységes és normatív rendszerének megfogalmazása C. számára egyet jelentett a szellemi ellenfelek kíméletlen, a durva kirohanásoktól sem mentes bírálatával és minden felekezetek közötti párbeszéd merev elutasításával. Így vált meghatározó alakjává a ¤ G. Calixt nézetei körül kibontakozó szinkretizmus-vitának, amelynek lendületében megfogalmazott Consensus repetitus fidei verae Lutheranae című, több német teológiai fakultás által elfogadott műve a lutheránus ortodoxia új hitvallásának igényével is fellépett. Más vitairataiban C. heves kirohanások egész sorát intézte a remonstránsok, a szociniánusok, a református ortodoxia és a protestáns újmisztika képviselői, ¤ H. Grotius vagy ¤ J. Böhme, valamint a Tridentinum utáni barokk katolikus teológia ellen, biblikus munkáiban pedig egyszerre indított támadást a Scriptura sui interpres tétele szellemében az egyház hagyományára támaszkodó katolikus szemlélet vagy a kibontakozó racionális bibliakritika nézeteivel szemben és határozottan azt az igehirdetéseiben is visszatérő óprotestáns nézetet képviselte, amely minden egyes hittétel közvetlen szentírási levezethetőségét tekintette a dogmatikai rendszer alapjának.
Fő művei: Synopsis controversiarum, Wittenberg:1562.; Syncretismus Calixtinus, Wittenberg: 1653.; Harmonia Calixtino-haeretica, Wittenberg: 1655.; Consensus repetitus fidei verae Lutheranae, Wittenberg: 1661.; Systema locorum theologicorum 1-12., Wittenberg: 1655-77.; Biblia illustrata 1-4., Wittenberg: 1672-76.; Criticus sacer biblicus, Wittenberg: 1674; Scripta antisociniana, Wittenberg: 1684. Irodalom: H. Schmid: Geschichte der synkretistischen Streitigkeiten in der Zeit des G. C., Tübingen: 1846.; W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik III., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie II., Jena: 1875.; E. L. Th. Henke: G. Calixt und seine Zeit, Tübingen: 1924.; RGG. I.; DictThéolCath II.; LThK. II.; Görföl - Kránitz. (HP)