BULLINGER, Heinrich (1504, Bremgarten – 1575, Zürich): svájci német reformátor, egyházszervező és hitvitázó, ¤ H. Zwingli halála után a reformáció svájci ágának szellemi vezetője. Bölcseletet és filológiát tanult Kölnben és itt lett ¤ M. Luther és ¤ Ph. Melanchton művei hatására a hitújítás híve. 1523-tól Kappel kolostori iskolájában biblikumot és filológiát tanított és ekkor ismerkedett meg Zwinglivel, akinek követője lett. 1529-től szülővárosában, 1531-től pedig haláláig Zürichben volt lelkész, Zwingli utóda a város és a svájci reformáció irányításában. Így az ő nevéhez fűződik a svájci református egyházszervezet megszilárdítása, hatalmas levelezése révén pedig szinte egész Európában hozzájárult a református vallásosság meggyökerezéséhez. B. nem volt teológiai újító; nézetei általában Zwingli elveit követték, később pedig ¤ Kálvin nézeteihez igazodtak. Szisztematikus teológiájában, amely az Isten és az ember közötti kétoldalú szerződésként felfogott szövetséget tekintette alapjának, a kegyelem történelmi kibontakozását tekintette az isteni gondviselés működési folyamatának, Kálvin kettős predestinációról szóló tanítását azonban a kettejük közötti formális megegyezés, a Consensus Tigurinus dacára csak igen óvatosan helyeselte. A keresztény vallás lényegének összefoglalásáról írva azt a nézetet képviselte, hogy hitünk egyedüli alapja a Szentírás, Istenről való tudásunk pedig csak és kizárólag a Könyv forrásából származik. B. a Biblia szinte valamennyi könyvéhez készített magyarázatokat, amelyek eredetileg prédikációk, igehirdetések voltak és amelyekben a szöveg szigorú, szó szerinti értelmezése mellett tett hitet. B. élénken kivette a részét a korai reformáció belső vitáiból; írt ¤ J. Brenz ubiquitás-tana, Melanchton megigazulás-felfogása és az anabaptista mozgalom ellen is. Ugyancsak fontos szerepet játszott a református hitvallás kidolgozásában; része volt az Első Helvét Hitvallás megszövegezésében, az 1561-es Második Helvét Hitvallás pedig egészében az ő munkája. B. egyháztörténészként is jelentős; elsőként ő dolgozta fel a reformáció svájci históriáját és számos fontos egyháztörténeti dokumentumot is megjelentetett.

Fő művei: Zürcher Chronik 1-3., Zürich: 1549-68.; Dekaden, Zürich: 1551.; Summa Christenlicher Religion, Zürich: 1556.; Confessio et expositio simplex orthodoxae fidei (Confessio Helvetica posterior), Zürich: 1566. Magyarul: Levél a magyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz, Ref. Zsin. Iroda, Budapest: 1967.; (Tőkés I.) A Második Helvét Hitvallás magyarázata 1-2., Kolozsvár, 1968.; A keresztyén vallás summája, Limache - Tillinger, Szentendre: 1997. Irodalom: C. Pestalozzi: H. B. Leben und ausgewahlte Schriften, Zürich: 1858.; RGG. I.; LThK. II.; Görföl - Kránitz. (HP)