BUDDEUS, Johann Franz /Budde/ (1667, Anklam – 1729, Gotha): német lutheránus teológus, filozófus, a pietizmus és a lutheránus ortodoxia világából a korai felvilágosodás felé való szellemi átmenet képviselője. Wittenbergben tanult, 1693-tól Halle egyetemén az erkölcsbölcselet, 1705-től Jénában a rendszeres teológia professzora volt. B. bölcseleti érdeklődését egyfajta arisztoteliánus veretű tudatos eklekticizmus jellemezte: igyekezett magáévá tenni Descartes racionalizmusát, ugyanakkor éles kritikával utasította el Leibniz és ¤ Ch. Wolff rendszerét. A rendszeres teológia megalapozása kérdésében ¤ J. Musaus és a lutheránus ortodoxia véleményét követve a kinyilatkoztatás és a természetes teológia összeférhetőségét tanította, a racionális istenbizonyítás lehetőségét viszont elvetette. Dogmatikai szintézisében B. ugyancsak közvetítő álláspontot képvisel: a szigorú sola scriptura elv alapján vallja a hittételek bibliai megalapozhatóságát és szigorúan spekulatív természetét, de ezt ¤ J. Coccejus történeti kitekintésű szövetség-teológiájával és a hittételek gyakorlati jelentésével és jelentőségével kapcsolatos pietista szempontokkal is próbálja összhangba hozni de nem zárkózik el a kibontakozó bibliakritika néhány szempontjának érvényesítése elől sem. B. teológiájának a hívő élet gyakorlatára való irányultságát, óvatos pietista szimpátiáját igazolja nagyszabású erkölcsteológiai szintézise is, amely nem az elvont, spekulatív morális normák, hanem a mindennapi erkölcsi konfliktusok megoldásának igényével dolgozza fel témáját.

Fő művei: Elementa philosophiae practicae, Halle: 1697.; Institutiones theologiae moralis, Halle: 1711.; Theses theologicae de atheismo et superstitione, Halle: 1716.; Institutiones theologiae dogmaticae, Halle: 1723. Irodalom: W. Gass: Geschichte der protestantischen Dogmatik III., Tübingen: 1867.; G. Frank: Geschichte der protestantischen Theologie II., Jena: 1875.; RGG. I.; LThK. II.; Görföl - Kránitz. (HP)